cloisters café

Fogalmam sincs, hogy miért mondtam igent a találkozóra. Pontosan jól tudtam, hogy nem azért hív el, mert egy menetet akar, hanem valami sokkal fontosabbat és talán ezért döntöttem úgy, hogy elmegyek. A telefonban, bármennyiszer is kértem, nem volt hajlandó elmondani, hogy pontosan mit is akar, így pedig mindenféle rémségek az eszembe jutottak. Egy pillanatra az is megfordult a fejemben, hogy a múltat akarja feleleveníteni, de aztán ezt elhessegettem és további okokat keresgéltem. Végül arra jutottam, hogy a legjobb az lesz, ha egyáltalán nem gondolok rá és a találkozóra, csak szimplán tovább élem az életemet, hiszen előbb-utóbb úgyis megtudom, hogy mi a jó eget akar. Egyébként már az is nagyon meglepett, hogy egyáltalán felhívott, jó ideje ugyanis már annak, hogy megszakítottuk a kapcsolatot. Vagyis, igazából ő mondta ki, hogy legyen vége, tehát ő kezdeményezte az egész dolgot, de valószínűleg idővel én is megtettem volna, hiszen a kapcsolatunkat nem folytathattuk, Eric nős! Még sosem voltam annyira boldog életemben, mint abban az időszakban, amikor olyan sokat jártunk össze. Tudom, hogy ez nem volt helyes, de remekül éreztem magam. Én eredetileg őrző vagyok, olyasvalaki, aki ugye a rendre ügyel, de gyakran sikerült ekkor ellógnom. Rengeteg őrző van még rajtam kívül is és néha meg tudtam dumálni a csajokkal, hogy falazzanak nekem. Természetesen őket köteles voltam beavatni a nagy titokba és utána már mosollyal az arcukon biztattak arra, hogy hagyjam ki az éjszakázást és menjek ki. Én pedig még nagyobb mosollyal hagytam el az iskola területét, de ugye csak titokban, és siettem Erichez. Viszonyunk volt, vad és heves, nem mondom, elég sokat veszekedtünk is, de tudtam végig, hogy ez nem komoly, elvégre neki felesége van és több mint tíz évvel idősebb nálam! Szóval idővel biztosan rájöttem volna, hogy így semmiféle egészséges tinédzser életem nem lehet, elvégre egy idősebb férfi szeretője vagyok. Mindenesetre könnyített a dolgon és ő mondta ki végül, hogy ezt abba kell hagynom. Talán egy pillanatra sajnáltam, de aztán beláttam, hogy életem egyik fontos szaka lezárult, de egyben megkezdődött egy új és én mindig lelkesen fogadtam a kihívásokat. Bátran kijelenthetem, hogy akkor békével váltunk el és azóta nem is láttam sehol sem. Nem mintha odamentem volna hozzá, ha bárhol is megpillantom. Semmiképpen sem akarom, hogy erről anyám tudomást szerezzen, mert akkor minden ismerősének elmeséli és higgyétek el, hogy divattervező lévén, elég sok mindenkit ismer. Képtelen arra, hogy befogja a száját és ezért mindenképpen el akartam azt is kerülni, hogy ő ennek az információnak valaha is a birtokába jusson. Gyakorlatilag tehát meg sem történt a dolog.
Kicsit félve léptem aznap este a kávézóba, ahová a találkozót szerveztük. Őszintén szólva, nagyon izgultam, mert még sosem fordult elő, hogy Eric ennyire titkolózott volna, egyszerűen nem ilyennek ismerem. Ott ült, háttal a bejáratnak egy asztalnál, én viszont haboztam egy percig, míg végül rászántam magam arra, hogy közelebb lépjek. Igazából remélem, hogy hamar a tárgyra tér és nem a kínos, veled mi történt azóta, hogy, témát kell feszegetnünk. Én tényleg szeretem másokkal megosztani, hogy mik történtek velem, de Eric nem azok a személyek közé tartozik, sajnos ez van. Meg azért kíváncsi is vagyok, hogy mi a jó ég lehetett ennyire fontos. Szélesen elmosolyodom, mint aki örül a találkozónak, végighúzom a kezemet a hátán és megkerülöm, hogy leülhessek szembe vele, miközben kedvesen szólalok meg:
- Hahó idegen!