Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Cross Academy
...
cross academy
CROSS ACADEMY
Üdvözöllek Chichesterben, ebben a varázslatos kis tengerparti városkában. Rengeteg szórakozási lehetőséget találhatsz magadnak, ha jobban szétnézel...A part a romantikus séták tökéletes színhelye, ahogyan az édes kis utcák, a kávézók...Azonban ha kérhetlek este ne nagyon mászkálj egyedül. (...)
Városunk legnagyobb nevezetessége a Cross Akadémia, ami már több évszázad óta áll itt és viszi tovább hagyományait. Kétféle képzésre jelentkezhetnek a 15 és 22 év közötti diákok : éjszakai és nappali tagozatra. Az már más kérdés, hogy kit melyikre vesznek fel...
Mindenki tudja, hogy valami nincs rendjén. Legalábbis azok, akik egy picit odafigyelnek az apróbb jelekre. Egy-két diák eltűnik és soha nem kerül elő, mások pedig hirtelen nappali tagozatról az éjszakaira váltanak. Mellesleg a két szakra járó diákok sosem érintkezhetnek. Furcsábbnál furcsább dolgok. És kik azok, akik éjszakánként furcsa egyenruhát viselve járkálnak az iskola körül vagy éppen az udvarán? Ha közelebb jössz elárulom a titkot.
A „Cross Academy” oldal alapja a Vampire Knight c. anime, de a történetet nem követjük, csak a világleírás, csoportleírás és magának az iskolának, a működése egyezik meg. Az oldal egésze TAISSA LOWELL fejéből pattant ki és lett megalkotva.
Miután a könyvtárban végeztem, úgy döntöttem, hogy teszek egy sétát az iskolában. Gondolkodtam olyanon is, hogy fogom magam, lelépek és szétnézek a városban, de inkább úgy döntöttem, hogy házon belül maradok. Nem hiányzott egy picit sem, hogy mikor visszajövök számon kérjék, hogy ugyan, mégis merre jártam? Semmi közük hozzá. Csak vita lenne belőle. Viszont túlságosan szeretem a munkámat ahhoz, hogy egy nagyobb vita miatt esetleg kirúgjanak. Bár, erre elég kicsi az esély, mivel a városos szétnézésről lemondtam, szóval maradt az iskolában sétálás. Ez az én egyik nagy hibám. Sosem azt csinálom, amit szeretnék, hanem, amit kell. De ilyen az élet. Első a kötelesség, aztán a szórakozás, kikapcsolódás és a többi. A napom nagy részét a könyvtárban töltöttem, bár szinte semmi dolgom nem volt. A diákok megtalálták, amit kerestek, nem igazán kellett semmiben sem segítenem. Csak egy-két fiatal kölcsönzött ki pár könyvet, de nem nagyon történt semmi. Miután már senki sem volt, fogtam magam, bezártam az ajtót és elindultam egy kis sétára, mert feleslegesen nem akartam bent ülni és jól is esett kinyújtóztatni a lábaimat. A diákok, akik éppen nem voltak órán természetesen elárasztották a folyosókat. Némelyikük könyvvel a kezében sétált, néhányan fülhallgatóval a fülükben, mások pedig csak egyszerűen mentek a dolgukra. Úticélom nem igazán volt, szóval csak tengtem s lengtem a folyosókon. Néhány helyen meg-megálltam és kinéztem az ablakon. Volt, ahonnan fantasztikus kilátás nyílt a birtokon lévő parkra, ami kifejezetten kellemes helynek bizonyult. Megfordult a fejemben, hogy kinézek, hátha van ott valami ismerős arc, de inkább a falakon belül maradtam és kerestem valami elfoglaltságot, bár a sétán kívül most más nem igazán jutott eszembe. Csak lassan mentem és nézelődtem. Nézegettem a folyosókon lévő képeket. Egyet-egyet alaposabban szemügyre is vettem, mert valami megfogott benne. Lassan lépcsőzni kezdtem. Már szinte az egész földszintet bejártam. Minden egyes zugot bejártam, amit csak találtam. Az emeleten is ugyanezt tettem. Az egészet bejártam és mindent szemügyre vettem. Mikor megállapítottam, hogy az egész épületet bejártam, az egyik lépcsőfordulónál felültem az ablakpárkányba, feltettem a lábamat, lehunytam a szemeimet és vártam, hogy történjen valami.
ruha: ezt viselem szavak száma: 335 megjegyzés: nem erősségem a kezdés hajnali fél 4kor, de lesz ez még jobb is.xD
ADAM HOLLOWAY pureblood;;
Hozzászólások száma : 13 Join date : 2012. Jul. 27.
Tárgy: Re: lépcsőfordulók Vas. Júl. 29, 2012 12:18 am
Az óráknak már rég vége volt, és a legtöbben már vissza is mentek a kollégiumba, de nekem még semmi kedvem nem volt hozzá. Vacsora osztás volt, jobban mondva vértabletta ivás, amihez egyáltalán nem fűlött a fogam. Szó szerint. Ezt a fajta étkezést mindig kihagyom, engem aztán nem vehetnek rá hogy azt a vackot igyam. Nem szeretem az emberek hülye szabályait, amelyeket felállítottak nekünk. Egy rakat pénzt fizetünk csak azért hogy ide járhassunk, ők meg megszabják hogy hogyan viselkedjünk. Ha tehettem volna már régen leléptem volna innen, de mivel apám rám parancsolt, nem tehettem semmit. A szülői szigor a Holloway családban megrendíthetetlen, apám szava pedig olyan mint a törvény. Ha megszegem, kétszeresen is megbüntet. Azt viszont nem szabta meg hogy nem táplálkozhatom emberekből, és ezt a kiskaput én mindig kihasználom. A városban van pár önkéntes donorom, de van olyan amikor nagyon unatkozom, hogy erővel veszem el ami kell nekem, aztán megbűvölöm az áldozatomat hogy felejtse el az egészet. Most is arra készültem hogy enni megyek a városba. A lépcsőn igyekeztem lefelé, a motorom kulcsát a kezemben lóbáltam, és kettesével szedtem a lépcső fokokat. Ez az iskola lassan kezd bekebelezni a hófehér falaival, meg a hosszú labirintus szerű folyosóival. Mindig is az a független fajta voltam, aki nem szereti ha megfosztják a szabadságától. Itt pedig pontosan azt teszik, csak luxus körülmények között. Szívem szerint utazgatnék a világban, őrült bulikon vennék részt, megkóstolnám a különböző nemzetiségű hölgyeményeket, és elvezetném őket a gyönyör kapujába és még tovább. Ehelyett az iskolának nevezett börtönben gubbaszthatok, és olyasmikkel tömik tele a fejemet amire biztosan nem lesz szükségem az életben. A következő lépcsőfordulóban egy ismerős alakot véltem felfedezni, Sybill Artherton ott gubbasztott az ablakban tekintete valahol a távolba időzött. Mindig is jó nőnek tartottam őt, és feltett szándékom volt hogy valamikor a közel jövőben meg is kaparintom egy éjszaka erejéig. Volt benne valami ami vonzott, a karcsú lábakon, a feszes feneken és a tökéletes idomokon kívül. Gyönyörű külsővel volt megáldva, és benső jellemvonásai is tetszettek. Amikor a könyvtárban jártam mindig váltottam vele pár szót, és gyakran flörtöltünk is. - Szép jó estét. - köszöntem rá, és megálltam mellette. Kitekintettem az ablakon, odakint ezernyi csillag ragyogott a fekete égbolton, úgy néztek ki mint a gyémántok a hold pedig teljes valójában büszkén világított mellettük. Az éjszaka hívogatott, ezernyi lehetőséget és kalandot magába rejtve, úgy suttogott a fülembe mint egy szerető aki csábításra született. Vágytam az éjszakába, vágytam arra hogy végre a számban érezhessen a karmazsin vörös vér bódító ízét.
SYBILL ARTHERTON school staff;;
Hozzászólások száma : 7 Join date : 2012. Jul. 27.
Csendes, relaxációmat és magányomat egy férfi hang szakította meg. Ismerős volt. Szememet nem nyitottam ki, hanem gondolkozni kezdtem, hogy ki is lehet vajon ez? Tudtam, hogy már sokszor hallottam, de annyi ember beszélt már hozzám, hogy hirtelen nem ugrott be a hang tulajdonosa. Minden egyes agykerekem azon dolgozott, hogy magam elé tudjam képzelni az arcot és eszembe jusson a név. Nem telt bele sok időbe mindez, alig pár pillanat volt az egész és rögtön bevillant, hogy Adam lesz az. Nem nyitottam ki a szemem, de elmosolyodtam. Lassan lábaimat leengedtem a párkányról és szembe fordultam a fiúval. Kinyitottam szemeim és lám, tényleg Adam volt az teljes életnagyságban. Emlékszem, hogy amikor a könyvtárban járt párszor jókat beszélgettünk, sőt, már akadt egy –egy olyan alkalom is, hogy flörtöltünk. Tekintetét követve megállapítottam, hogy az eget fürkészi odakint. Néhány másodpercre én is elbambultam és csak meredten néztem bele a sötét éjbe, de aztán, ahogy észhez tértem, visszafordultam Adam felé, hajamat a fülem mögé tűrtem kicsit és elmosolyodtam. Az arcát fürkésztem néhány pillanatig, majd végül én is szóra nyitottam a számat. -Szép estét, Adam! – köszöntem jóval ahhoz képest későn, mint ahogy ő köszönt. Olykor – olykor szokásom, hogy néha egy kis időre teljesen mással foglalkozom, mint amivel kellene és elég későn reagálok a dolgokra. Erre szokták néha azt mondani nekem, hogy reakcióidő level Sybill. Megesik, hogy elkezdek dolgokról álmodozni és ezért sok idő, amíg reagálok, megszólalok vagy éppen azt teszem, amit abban a helyzetben kell. -Hogyhogy errefelé? – kérdeztem egy kedves kis mosollyal az arcomon, majd egyik lábamat keresztbe tettem a másikon. Igazából nem nagyon számítottam rá, hogy pont most fogok összefutni valakivel itt a lépcsőnél, ilyenkor este, de van társaságom, ami jó. Nagyon is jó. Egedül lenni néha jól esik, de úgy istenigazából sosem szeretek társaság nélkül lenni. Társasági lény vagyok és szeretek másokkal lenni. Fiúkkal, lányokkal egyaránt. -Nem lenne ideje lepihenni? – kérdeztem egy érdekes arckifejezés kíséretében. Nem is tudom milyen fejet vágtam…. Amolyan te-még-diák-vagy-én-pedig-már-felnőtt nézés volt egy kis mosollyal megtoldva. Igazából élveztem ilyen fiatalon itt dolgozni. A legidősebb diákok majdnem egyidősek velem, és teljesen el lehet közöttük vegyülni és valahogy otthon éreztem magam. Jó volt nagyjából velem egykorúak közt élni a mindennapjaimat. Akadtak az itteni tanulók közul olyanok is, akikkel tök jól el tudtam beszélgetni mindig is, de olyanok is, akiket nem bírtam. De most nem úgy általánosságban az iskola diákjaira koncentráltam, hanem kifejezetten egyre, mégpedig arra, aki történetesen mellettem állt, aki nem más, mint Adam.
ruha: ezt viselem szavak száma: 400 megjegyzés: remélem azért olvasható lett xD
ADAM HOLLOWAY pureblood;;
Hozzászólások száma : 13 Join date : 2012. Jul. 27.
Tárgy: Re: lépcsőfordulók Kedd Júl. 31, 2012 6:12 am
Bámészkodásomból Sybill angyali hangja szakított ki. Lassan fordultam felé, és felvettem féloldalas mosolyomat. Ahhoz képest hogy már éjfél is elmúlt a nő nem volt fáradt. Legalábbis egyáltalán nem látszott rajta. Az arca még mindig tökéletes és gyönyörű volt, a szemei körül nem mutatták karikák vagy ráncok az álmosság jeleit. Ruhája sem volt gyűrődött vagy megviselt, sőt remekül állt neki a csipkés szoknya, sokkal inkább egy szexi vadmacskára emlékeztetett, nem egy könyvtárosra. - Számomra még csak most kezdődik az éjszaka. - feleltem, rejtélyes hangon. Jó volt végre egy olyan valakivel beszélgetni aki nem az én fajtámból való. Szeretem én az embereket, főleg a nőket, mert értelmesek is tudnak lenni, de sokszor az agyamra mennek a tudatlanságukkal. Én teszek nekik szívességet hogy addig a kis ideig ameddig a vérük kell nekem, foglalkozom velük. De Sybill más. Annak ellenére hogy csinos, és gyönyörű még esze is van. És ez a mai nők többségére nem igaz. Szóval ezért is akarom igazán magamévá tenni őt. Mert érdekel. Mert más mint a többiek. Más mint akiket eddig ismertem. - Éppen a városba indultam. Gondoltam szórakozok egy jót. - árultam el annak az okát, hogy miért nem vagyok még a kollégiumi szobámban. Máskor a haverjaim is jönni szoktak, de most mindegyik arra hivatkozott hogy tanulnia kell. Most vannak a félévi vizsgák, szóval megértem őket. Én is tanulok minden szabad időmben, de most valahogy bulizni volt kedvem. Kell egy kis kikapcsolódás, na meg még az önkéntes donoromat is meg akarom látogatni. - Esetleg van kedved velem tartani? - kérdeztem hirtelen ötlettől vezérelve. Végülis semmilyen szabály nem tiltja hogy nem lóghatok együtt a könyvtáros nővel a sulin kívül. Meg úgy látom még neki sincs kedve aludni, és rajtam kívül jelenleg nincsen társasága. Na meg itt a suliban ebben az órában minden dögunalmas. A városban viszont csak most kezdődik az élet. A szórakozóhelyek most telnek meg emberekkel, a clubok most nyitottak ki, a fiatalok pedig özönlenek az utcákra. Felvontam egyik szemöldökömet, és kérdőn pillantottam Sybillre.
SYBILL ARTHERTON school staff;;
Hozzászólások száma : 7 Join date : 2012. Jul. 27.
Tárgy: Re: lépcsőfordulók Csüt. Aug. 02, 2012 3:03 am
TO: ADAM HOLLOWAY
Mikor mondta, hogy számára még csak most kezdődik az éjszaka, hangja sejtelmes volt. És ez a sejtelmes hang szinte kezdte elvenni az eszem. Te jó ég Sybill, ne legyél hülye, ne legyél hülye! Ő egy diák. Te csak egy könyvtáros vagy. Maradj józan, maradj józan! Próbáltam parancsolni magamnak, de kívül ennek semmi látható jelét nem adtam. Ugyanolyan voltam, mint korábban, csak belül utasítottam magam fegyelemre. De akkor is… Most ezen nincs mit tagadni. Adam nem éppen a csúnya kölykök közé tartozik. Viszont a gondolataimat kezdem utálni. Lehet az lett volna a legjobb, ha nem gondolok semmire. Ha kiürítem a fejem. De hát az nem megy ilyen egyszerűen. Főleg nem itt és most, hogy társaságom is van. Nem is akármilyen társaságom. Na jó. Elég! Nincs több gondolkodás! -A városba? – kérdeztem nagyra nyitott szemekkel. Persze, hogy a városba. Ha már oda akartam menni, de végül úgy döntöttem, hogy házon belül maradok, megy helyettem más. Egyedül nagyon nem is akartam menni, de mégis valahogy jobbnak tűnt, mint itt bent tespedni. Viszont inkább az utóbbi mellett maradtam. Így utólag kezdtem megbánni, hiszen a társaságom is elég rövid időre szólt, ha hamarosan indul. Nem baj, legalább iszik helyettem valaki valamit. Jól érzi helyettem valaki magát. És megint túl sokat gondolkodok. Amikor megkérdezte, hogy lenne-e kedvem vele menni, nagyot néztem. Picit el is nevettem magam és kérdően néztem rá, hogy most ez komoly? -Én? Biztos? Idősebb vagyok nálad. Nem lenne gáz velem? Meg én csak egy könyvtáros vagyok – még mindig meg voltam lepődve. Hiszen én tényleg csak egy könyvtáros vagyok. Imádom a munkám, imádok itt lenni, főleg, hogy jól is érzem magam, mert az idősebb diákok is majdnem velem egykorúak, jól tudom érezni velük is magam. Csak olyan furcsa volt ez az egész. Eredetileg azért jöttem ide dolgozni, hogy majd abból a pénzből, amit itt megkeresek talán könnyebb lesz fizetni a továbbtanulásomat, de végül itt ragadtam, ami végül is, szerintem jó, mert körül vagyok véve olyan emberekkel – meg nem emberekkel – akikkel jól érzem magam. De ettől én még mindig csak egy könyvtáros vagyok.
