Cross Academy

...
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
cross academy
CROSS ACADEMY
Üdvözöllek Chichesterben, ebben a varázslatos kis tengerparti városkában. Rengeteg szórakozási lehetőséget találhatsz magadnak, ha jobban szétnézel...A part a romantikus séták tökéletes színhelye, ahogyan az édes kis utcák, a kávézók...Azonban ha kérhetlek este ne nagyon mászkálj egyedül. (...) Városunk legnagyobb nevezetessége a Cross Akadémia, ami már több évszázad óta áll itt és viszi tovább hagyományait. Kétféle képzésre jelentkezhetnek a 15 és 22 év közötti diákok : éjszakai és nappali tagozatra. Az már más kérdés, hogy kit melyikre vesznek fel... Mindenki tudja, hogy valami nincs rendjén. Legalábbis azok, akik egy picit odafigyelnek az apróbb jelekre. Egy-két diák eltűnik és soha nem kerül elő, mások pedig hirtelen nappali tagozatról az éjszakaira váltanak. Mellesleg a két szakra járó diákok sosem érintkezhetnek. Furcsábbnál furcsább dolgok. És kik azok, akik éjszakánként furcsa egyenruhát viselve járkálnak az iskola körül vagy éppen az udvarán? Ha közelebb jössz elárulom a titkot.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
WELCOME


pureblood: 9

vampire: 8

student: 5

guardian: 6

school staff: 1

hunter: 4

outsider: 0






STAFF


Taissa Lowell

Esther Flemming

Adam Holloway
CHATBOX


CREDITS


A „Cross Academy” oldal alapja a Vampire Knight c. anime, de a történetet nem követjük, csak a világleírás, csoportleírás és magának az iskolának, a működése egyezik meg. Az oldal egésze TAISSA LOWELL fejéből pattant ki és lett megalkotva.
PARTNERS




Share | 
 

 Where have you been?! - Lola & Ernie

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
ERNEST KINGSTON
pureblood;;
pureblood;;


Hozzászólások száma : 5
Join date : 2012. Jul. 26.

TémanyitásTéma: Where have you been?! - Lola & Ernie   Pént. Júl. 27, 2012 6:36 am

. . .
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
LOLA BOOKOUT
student;;
student;;


Hozzászólások száma : 5
Join date : 2012. Jul. 27.

TémanyitásTéma: Re: Where have you been?! - Lola & Ernie   Pént. Júl. 27, 2012 7:05 am



You burn my whole life and I hate this


Fél kézzel a hajamba túrok, miközben gyors, gyakorlott léptekkel sietek át a zebrán, majd végig a járdán. Hölgyeim és Uraim - leginkább Uraim - bemutatom a belvárost. Csodálatos, impozáns épületek, szmog és izzadtságszag, mindenhol cigarettafüst száll felfelé, ami marhára nem hiányzott, míg vidéken voltam. Az okot nem árultam el, az iskolában úgy tudják, betegszabadságot vettem ki a saját felelősségemre, mivel nincsen felelős gyámom. Nos, ez is hazugság, mivel van - éppen hogy Sodburyban mindenki versengve vállalná a felelősséget értem, anyám viszont addig úgysem nyugszik míg rám nem bizonyítja a nevelőapám halálát. Bár tudnám, milyen jogon áll neki feljebb, mikor éveken át tűrte, hogy az a szemét disznó molesztálja az egyetlen lányát - igen, szükségtelen feltennem a kezem, én vagyok az illető - és nem szólt egy szót sem. Sőt, szerintem még be is dugta a fülébe a fülhallgatómat, mikor furcsa zajokat hallott.
Kikerülök két babakocsit tologató anyát, akik élénken beszélgetve haladnak a járdán, s egy pillantásra sem méltatnak engem. Ilyenkor mindig eltöprengek, vajon a férjeik megfordultak-e már az ágyamban? És ha igen, hogy képesek ezzel a tudattal tovább élni, mint felelős szülők és családapák? Alig voltam négy éves, mikor az anyámnak csúfolt ribanc elhagyta az én fedhetetlen, tündéri édesapámat egy másik pasiért, aki utána pokollá tette az életemet, és kéjelgései ellenére mégsem tehettem többet, minthogy átdöftem a nyakát egy piszkavassal. Nem tartom megfelelő elégtételnek, de a vagyon - milyen vagyonról beszélünk, mikor anyám és a második férje még a családi ezüstöt is elverték volna sörre, ha édesapám hagyja nekik? - egy részét így is én kaptam. Nem tudom, ki intézte úgy, hogy csupán jóval a temetés után ( amin nem jelentem meg, mert épp órám volt ) vegyék elő a végrendeletet? Igazából az is erősen meglepett, hogy drága nevelőapám írt végrendelkezést bármiről is, ami nem a nadrágtartója, vagy a pornócsatornára való előfizetése volt.

Finom, undorodó borzongás fut végig kabátba bújtatott alakomon, majd még néhány lépést teszek a fákkal szegélyezett, különösen ápolt utcában - és elérek a jól ismert villáig. Egy hónapja, hogy utoljára itt jártam, azt viszont pontosan tudom még mindig, milyen a kilincs tapintása, miközben lenyomom és szakszerű mozdulatokkal előhalászom a pótkulcsot a táskámból. Nem vagyok itthon ebben a házban - sőt, nem hiszem, hogy itt bárki is otthon érzi magát igazán. Én a bútordarab vagyok, aki életet csempész a helybe az örökös fiú számára. Furcsa ismét így gondolni Ernie-re. Egy világ választ el minket, ráadásul Ő maga nem is akármilyen képességgel rendelkezik. Valami, a gyomrom tájékán idegesen rándul meg, miközben végighaladok a kavicsos úton az előkerten át, egészen a bejáratig. Az órámra pillantok. Még két perc.
Némán, egyik lábamról a másikra állva várok, hogy az óra elérje a fél hetes időpontot, és csöngessek. Ez a szokásunk. Legalábbis egy hónappal ezelőttig mindig ez volt. Fél kézzel megigazítom a hajamat, ellenőrzöm a sminkemet, majd megigazítom a kabátomat, és egy ujjal finoman megnyomom a csengőt. Aztán várok.
Néhány pillanat múlva léptek hangzanak fel a túloldalon, én pedig előre bekészített mosolyomat elővarázsolva nézem, ahogy az ajtó kitárul.
- Szép jó estét.

ezt viselem: kitt-katt
megjegyzés: lesz ez még így se... xD
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
ERNEST KINGSTON
pureblood;;
pureblood;;


Hozzászólások száma : 5
Join date : 2012. Jul. 26.

TémanyitásTéma: Re: Where have you been?! - Lola & Ernie   Pént. Júl. 27, 2012 8:09 am




...to my favourite whore


Már egy hónapja, hogy Lola nálam járt. Bevallom, hogy sokat gondolok rá az elmúlt hetekben és nem tudom, hogy annak a csomónak a mellkasomban vagy a farkamnak hiányzik jobban. Elgondolkodtató és ijesztő is egyben. Nem szokásom érzelmeket táplálni egy nő iránt sem, de Lola egészen más, mint a többiek. Talán azért is, mert könnyedén veszi hangulatingadozásaimat. Néha igazán kedvesen bánok vele, olykor azonban, a lehető leggonoszabb. Komolyan elgondolkodtam már azon, hogy két énnel bírok. Az egyik az az Ernest, aki anyámra ütött, mikor még ember volt, a másik pedig apám kiköpött mása. Furcsa, de utóbbival valahogy könnyebb azonosulnom és Lola sem igazán siránkozik, hogy erőszakos vagyok vele. Pontosan ezért ő a kedvenc kurvám, pontosan ezért Ő az, akit beengedtem a házamba, beengedtem az életembe.
A nap lemenőben van, vöröses fénnyel tölti meg a szobámat, én pedig lehunyt szemmel ülök a kedvenc fotelemben, ujjaim között kristálypoharat egyensúlyozva. Nem tudtam még teljesen megszokni ezt a kapszulás dolog, az íze sem az igazi, de apám azt tanította, ha életben akarok maradni, alkalmazkodnom kell a társadalomhoz. És ha ehhez az kell, hogy kapszulából jussak vérhez, ám legyen, de senki nem mondja nekem azt, hogy ezt a szart hosszútávon élvezni lehet. Émelyítő utóíze van, a gyomrom is felfordul tőle. Nem szeretem, de muszáj és hiába a szabály, szeretem áthágni és elhagyni a várost egy tivornya kedvéért. Mert nem csak én gondolom úgy, hogy ez a kapszulás mizéria egy baromság.
Lenéztem a bíbor színű italra, sóhaj szakadt fel ajkaim közül és fintorogva emeltem a poharat számhoz, hogy a maradékot a szervezetembe jutassam. Ahogy lenyeltem, libabőr szaladt végig gerincem vonalán, előredőltem a székben és az orrnyergemet masszíroztam. Sosem fogom megszokni.
Letettem a poharat a dohányzóasztalra és az ablakhoz léptem. A hátsókertet néztem, rajta a rengeteg virágot, amit még anyám ültetett jobb idejében. Mikor még vér csörgedezett az ereiben, mikor betegesen vágytam arra, hogy szemfogamat tejfehér bőrébe márthassam. Most pedig, semmi más emlékem nincs róla, mint ezek a nyamvadt virágok. Broméliák, fréziák, tulipánok és a kedvenc virága, a liliom.
Ő és apám már rég elhagyták Chichester városát, valamikor akörül, mikor bekerültem a Cross akadémiára. Azt mondták, elutaznak, frissen átalakult vámpírokon segítenek. Ennek már lassan 8 éve. Azóta se láttam őket és hogy őszinte legyek, nem is várok már arra, hogy ismét belépjenek az életembe. Tökéletesen kivitelezett világom van, a magam ura vagyok, a döntéseimért én vagyok a felelős és eddig minden helyzetben helyesen döntöttem.
Ellöktem magam az üvegtől, amire időközben fél vállammal rátámaszkodtam és az íróasztalomhoz sétáltam. Sok mindent rejtenek a fiókok, de most mégis inkább csak pár tankönyvet teszek az asztal lapjára, meg egy vázlatfüzetet. Nem tudom melyik ősömtől örököltem tehetségem, de köszönettel tartozom neki. A rajzolás számomra olyan, mint valakinek elmenni kedvenc együttesének koncertjére. Kikapcsol és mire feleszmélek,már egy tájképet vágtam az üres papírra. Gyerekkoromban anyámat használtam modellként, Ő pedig örömmel tett eleget kisfiús vágyaimnak. Most viszont, nem látom értelmét, hogy bárkit is lerajzoljak. Talán csak Lola az, akit hajlandó lennék ismét megörökíteni.
Fellapoztam a füzetet és Lola aktképénél elidőztem pár percet. Ujjheggyel végig simítottam arcélén, mellei vonalán, amit annyira szeretek, lehunyt szemem előtt megjelent alakja, éreztem puha bőrének tapintását és… csengettek. Torkomból hangos moraj szaladt ki és ingerülten csaptam be a füzetet. Lassan, emberi tempóban sétáltam le a lépcsőn, miközben ujjaim barna tincseimet szántották. Állkapcsom megfeszült, ahogy megálltam a hatalmas kovácsoltvas ajtó előtt. Hallottam szívének dobbanását és magam sem értem, miért nem hallottam eddig. Talán csak mert oly régen hallottam, nem ismertem fel.
Lenyomtam a kilincset, arcomra pimasz mosoly terült és megláttam magam előtt A nőt. Pont úgy festett, mint hónapokkal ezelőtt és egy pillanatig elfelejtettem, hogy nem válaszolt hívásaimra, de aztán valami oknál fogva bekúszott elmémbe. Pimasz mosolyom eltűnt, állkapcsom ismét megfeszült és vékony csuklója után nyúlva behúztam a házba.
Durván az ajtónak préseltem és eltűrtem a tettem okozta barna tincseket a szeme elől.
-Hol a picsában jártál? – Suttogtam ajkaiba, kezem csípőjére szorítottam és egy óvatlan mozdulat is elég lett volna, hogy kezeim között porrá zúzzam törékeny csontját. - Hívtalak vagy ezerszer és ne mond azt, hogy annyi munkád volt. – Csóváltam meg fejemet és meghallottam szaporán verő szívét. Mintha ki akarna szökni a mellkasából. Ráijesztettem… megszokhatná már, hogy ilyen vagyok. Sosem bántanám, ha Ő nem bólint rá.
Elléptem tőle, feltűrtem ingujjam és a hall felé intettem kezemmel.
-Csatlakozna hozzám kisasszony? – Kisfiús mosoly jelent meg szám sarkában és elindultam zsebre tett kezekkel a hall felé.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
LOLA BOOKOUT
student;;
student;;


Hozzászólások száma : 5
Join date : 2012. Jul. 27.

TémanyitásTéma: Re: Where have you been?! - Lola & Ernie   Pént. Júl. 27, 2012 9:06 am



You burn my whole life and I hate this


A mívesen kidolgozott kovácsoltvas ajtó sok emléket idéz fel bennem, amelyek egy hónap leforgása alatt cseppet sem fakultak meg. Sosem láttam Ernest szüleit a házon belül, ennek az okát pedig sosem firtattam, mivel így még több privát percre maradt időnk anélkül, hogy a kedves mama - mert ilyen nyilván mindenhol van - bedugná a fejét az ajtón, süteményt kínálva a drága kisfiának, meg az ágyon fekvő pucér csajnak. Elmosolyodom a gondolatra. Nem lenne egyszerű jelenet, bár valószínűleg ha ilyesmire lenne kilátás, Ernie jó biztonságosan kulcsra zárná az aktuális ajtót. Meg sem tudom számolni, hány vízszintes felület van ebben a házban, ahol az édesanyja utolérhetett volna már minket - talán csak az egyszerű szuperlativusként emlegetett megszámlálhatatlan számnév, a "nagyon sok" illik ide. És még csak nem is csorbítom el az igazságot.

Odabentről meleg szélroham söpör ki az előkertbe, ezáltal végigömölve rajtam, mikor az ajtó kitárul, s nekem egy pillanatra valamiért még a szívverésem is eláll. Furcsa reakció, amit egyetlen ügyfelem sem képes kiváltani belőlem, legyen bármilyen jóképű is. Tekintetem végighordozom a jól ismert alakon, a melegbarna szemeken, a borzas, sötét hajon, az arcélén, a viseletén. Hirtelen intenzitással rohan meg minden, amit eddig, egy hónapon át takargattam magamban, elrejtve a világ és anyám vislató tekintete elől. Neki éppen semmi köze ahhoz, ki tesz engem valamilyen oknál fogva boldoggá - boldogabbá, mint azt az első megrendelésemnél reméltem volna.
Ám mielőtt ismét megszólalhatnék, vagy akár köhhinthetnék egyet, Ernest megragadja a csuklómat és minden finomkodást mellőzve beránt az ajtón. Alig bírom követni, bár nem is megyünk messzire - a hátam hamarosan a hideg vasnak nyomódik, ajka már az enyémen pihen, mintha valami felsőbb erő vonzaná oda, karjaimat pedig öntudatlanul a nyakára fonom, ezzel elmélyítve a csókot. Nem tagadom, rendesen rám ijesztett, pedig már lett volna időm megszokni mindezt - a hangos levegőért kapkodásomnál csak a szívem ver hevesebben, mikor meghallom a szavait. Azonnal felöltöm kacér, felvont szemöldökkel megtoldott mimikámat, amit oly sokszor veszek elő, ha védekezni akarok.
- Az igazmondás nincs benne az árban... - suttogom kihívó pillantással, majd mikor ellép tőlem egy gyors mozdulattal megigazítom a kabátom övét. Tekintetem elkapja az ő pillantását, miközben elindul befelé, és mi tagadás, nem sok kedvem van idekint ácsorogni a továbbiakban, egyedül.
- Megtisztel, Mr. Kingston. - villantok rá egy mosolyt, majd elindulok a nyomában, a kabátom csattját kioldva. Egyelőre nem vetem le magamról, kíváncsi vagyok, mire vár. Mire várunk. Szorosan a nyomában lépkedem, annyira, hogy ujjaim játékosan felsiklanak a gerincén, mikor kartávolságba kerülünk és meg bírnám számolni a hátán elhelyezkedő izmokat a lélegzetvételemmel, ha akarnám.
- Izgalmasan telt ez az egy hónap? Meglátogattak a munkatársaim? - kérdezem mintegy mellékesen, miközben végighordozom a szemem a jól ismert, előkelő berendezésen. - Vagy esetleg már találtál magadnak más kedvtelést?
Csak én érzem a torkomban felbukkanó gombócot a könnyednek szánt kijelentés nyomában. Miért esne rosszul, ha így is történne? Kurva vagyok. Használnak, és eldobnak. Ez az életem.

ezt viselem: kitt-katt
megjegyzés: gyors voltam?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
ERNEST KINGSTON
pureblood;;
pureblood;;


Hozzászólások száma : 5
Join date : 2012. Jul. 26.

TémanyitásTéma: Re: Where have you been?! - Lola & Ernie   Szomb. Aug. 04, 2012 10:53 pm




...to my favourite whore


Lassú léptekkel indultam meg a nappali felé, hogy a bárpulthoz érve kezembe vehessem a borostyán színű folyadékkal teli kristályüveget. A háznak ezen része híven tükrözi az én stílusomat. Maga a villa valamikor a viktoriánus időkben épült, még apám ötlete alapján, de amikor 8 évvel ezelőtt elhagytak engem, a magam ízlésére formáltam a házat. Néhol persze megmaradtak az apám alkotta formák, de aki belép ebbe a házba, megtudhatja, milyen is valójában Ernest Kingston.
Töltöttem először magamnak, majd Lola-nak is az italból és közelebb lépve hozzá a kezébe nyomtam. Nem az az ivós fajta, ritkán érzem rajta alkohol bűzét, de szeretném, ha megeredne a nyelve. Tudni akarom, miért hagyott itt csapot-papot, miért sétált ki az életemből kerek 1 hónapra. Valami oka csak van, ki kell szednem belőle. Nem szeretném megfélemlíteni, Ő a kedvenc kurvám, ráadásul túlontúl őszinte kapcsolatot ápolok, nem szeretném, ha azért meghurcolnák, mert egy vámpír keféli. Ahhoz túl fontos nekem, hogy szenvedni lássam.
A whisky-t időközben legurítottam, élvezetem, hogy markáns íze végigmarja a torkomat, ám szememet egy percre sem vettem le a lányról. Semmit nem változott, ugyan olyan kívánatos, mint amikor utoljára láttam, ugyan annyira kívánom a testét, hallani akarom kéjes sóhajait, vágytúl túlfűtött zihálását. De egyelőre megtúráztatom a motort, hogy bírja hosszú távon.
Hangjából némi keserűséget vélek kihallani. Miért is van ez? Csak egy kurva, a kuncsaftja vagyok, bármikor használhattam volna egy másik ribancot, én mégis voltam akkora marha, hogy cölibátust fogadva reménykedtem abban, hogy valaha ismét láthatom. Ezt viszont, sosem fogom elárulni neki.
-Férfi vagyok Lola, vannak szükségleteim – Mondtam könnyedén, ujjaim közt egyensúlyozva az üres kristálypoharat. - -De tudnod kell, hogy amikor ránéztem arra a kurvára, téged láttalak magam előtt. – Hirtelen a háta mögé léptem, talán túl gyorsan is. Szívverése felgyorsult, habár rendkívül jól játszotta a higgadt nőt. Nem akartam megijeszteni, csupán érezni akartam az illatát. Azt az illatot, amit sosem tudtam kiverni a fejemből. Ezek mérföldről is felismerném, kilóméterekről hallom a szívdobbanását. Gyönyörű dallam.
-Hol voltál Lola? – Ragadtam meg gyönge karját és fordítottam erőszakosan magam felé. Elvettem tőle a kristálypoharat, lehúztam a szeszt és játszi könnyedséggel dobtam a kandallóban lobogó tűzbe. - -Nagyon nem volt szép, hogy szó nélkül eltűntél. Ha már nem akarsz a kurvám lenni, csak szólj, elengedlek.- Miért ilye nehéz ezt kimondani. Ő csak egy halandó. Egyszer meghal, én viszont örökké élek. Mégis hetekig gyötört a kín, hogy többet nem láthatom
Elengedtem a karját, feltűrtem ingem ujját és keresztbefont karokkal néztem barna szemeibe.
-Gyerünk Lola, hazudj valamit.- Szóltam rá erőteljesebben, mint eddig. Dühös voltam, nem hagyhatnak csak úgy faképnél egy Kingston-t
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
LOLA BOOKOUT
student;;
student;;


Hozzászólások száma : 5
Join date : 2012. Jul. 27.

TémanyitásTéma: Re: Where have you been?! - Lola & Ernie   Kedd. Nov. 27, 2012 7:21 am



You burn my whole life and I hate this


A nappali. Hetek óta nem jártam itt, mégis épp oly’ élesen él az emlékeimben, mint a ház többi része. Pontosan tudom, milyen, amikor a hideg kőpadló a hátadnak feszül, milyen a kanapé huzatján nyugtatni a karod, milyen amikor a napfény ártatlanul belopakodik a függöny redői közt. Pontosan tudom, milyen mintákat rajzol a falra a fényjáték, milyen a saját hangomat visszhangozva hallani az értékes holmik tengerárjában. Életemben sosem adatott meg, hogy különösebben kötődjem tárgyakhoz, vagy helyszínekhez. Mire a történetem idáig jutott volna, már költöznöm kellett. Tovább. A gyilkosokra ezt a nem túl kegyes árat mérik ki, még akkor is, ha sosem kerülnek rendőrkézre. Én pedig gyilkos vagyok, egy hidegvérűnek alig nevezhető elesett lány, aki rosszkor volt jó időben, s ezzel az egész életét megpecsételte. Hagyhattam volna, hogy ismét megalázzanak. De nem tettem. Ez lenne a mérce számomra?
Ez az, amibe sosem fogom beavatni… fogadkozom magamban csendes elánnal, miközben ujjaim közé veszem az alkohollal teli poharat. Nem szoktam inni, ezt Ernie is tudja, most azonban mégis lecsúszik egy-egy korty a torkomon. A lépteim halkan kopogva visznek utána, a hátát bámulom, a hideg, méltóságteljes nő álcájába burkolózva. A gondolataim azonban utolérnek, s élesen kacagva visítják a fülembe: kurva vagy, Lolita – a méltóságodat már jó ideje elhagytad egy paplan alatt!
Ezzel együtt most mégis erős akarok lenni. Megmutatni, mennyire közömbös tudok lenni, ha akarok. Mennyire nincs hatalma felettem… igen, ez hazugság. Én is jól tudom, hiszen epekedve vágyom az érintésére, a sóhajaira, amelyek semmivé olvadnak a szoba forró levegőjében. Most viszont csak a szavait hallom, melyek akaratlanul is mélyen belém marnak. Férfi vagyok, vannak szükségleteim… Miért is számítottam másra éppen tőle?
– Nálam ki ismerné jobban a szükségleteidet? – teszem fel némi gúnyos éllel megbolondítva a kérdést, majd legyűrök egy újabb kortyot a torkomat égető italból.
A vér hirtelen fagy meg az ereimben, amikor megragadja a karom. Ujjai keményen rántanak meg, tekintetem az ő pillantásába fúrom, és… hirtelen nem tudom, mit mondjak. Alig érzékelem, tompa színjáték csupán egy düledező kis színpadon, ahogy kikapja a kezemből a poharat, lehúzza a tartalmát és a míves holmi kristályokra robbanva a lángok közt végzi. A tűz fénye mintákat fest a szemeibe, én pedig lassan megtalálom az erélyesebb hangomat. A szívem rabmadár módjára veri szárnyaival a mellkasom…
– Nyilván nem lenne nehéz lemondanod valakiről, aki ennyire… pótolható, mint én – jegyzem meg lehalkítva a hangom, majd minden további megjegyzés nélkül kicsatolom a kabátom övét, és az anyagot finoman lecsúsztatom a vállaimon át. A ballonkabát suhogva ér földet a szőnyegen, az arcom azonban merev. Nem bukkan fel rajta a csábításra tett kísérletnek még az árnyéka sem. Megbánt. Minden egyes szavával belém mar, pedig minden, amit lát, csak az övé… úgy is használ. Hiszen vérbeli Kingstone. Az övé vagyok. Még fizetnie sem kéne… kár, hogy a büszkeségem nem enged meg egy ilyen lépést számomra, ezt a játékot pedig ketten játsszák.
– Mi lehet elég jó hazugság egy ilyen úriember igényeinek? – suttogom, ezúttal csábítóan felvonva a szemöldököm. A testemre jogot formálhat, összetörheti a szívem, de ehhez semmi köze…

ezt viselem: kitt-katt
megjegyzés: bocsánat a késésért…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTéma: Re: Where have you been?! - Lola & Ernie   Today at 5:09 pm

Vissza az elejére Go down
 
Where have you been?! - Lola & Ernie
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Cross Academy  :: CHICHESTER :: BELVÁROS :: Kingston villa-
Ugrás: