TAISSA LOWELL pureblood;;
Hozzászólások száma : 151 Join date : 2012. Jul. 24.
| Tárgy: old jhonny's pub Pént. Júl. 27, 2012 3:03 am | |
| | |
|
ERIC HEMMING hunter;;
Hozzászólások száma : 7 Join date : 2012. Jul. 30. Age : 41 Tartózkodási hely : Chichester
| Tárgy: Re: old jhonny's pub Kedd Júl. 31, 2012 1:21 am | |
| to Melanie Welton | this set | 469 words Az ég világon senkinek sem ártok azokon a pokolfajzatokon kívül. Megszállottan törekszem arra, hogy megfeleljek mindenkinek és mindennek ezen az elcseszett bolygón, és mit kapok cserébe? Bizonytalanságot, hazugságokat és lenézést. Mintha ezt bármivel kiérdemeltem volna. Sarah persze bőszen bólogat arra, mikor mentségeimet sorolom és hogy mennyi mindent kellene kapnom a világegyetemtől, pedig tudom, hogy szerinte egy mihaszna alak vagyok, csak mert nem szentelem az életem normális munkának, hanem helyette vámpírokat gyilkolászok. Voltaképp, nincs tisztában azzal, hogy az ő seggét is mentem a többi földi halandóéval együtt. Hízeleghet, ahogy akar, elképzeléseimen nem tud módosítani, bármennyire is szeretnék tökéletes férjjé válni. Amikor elvettem máshogy mentek a dolgok. Egymás kedvében jártunk, napokon át szeretkeztünk és igazság szerint magasról tettünk rá, ha ez szúrta az emberek szemét. Na jó, megeshet, hogy csak én tettem rá, de akkor is más volt az egész. Kezdem úgy érezni, hogy ellaposodik az egész. Pedig szeretem. Jobban, mint bárki mást eddigi életem során. Egy rongyot hajítok a konyha másik végébe, az asztalon pedig a füzet végzi, ami tele van firkálva rendelésekkel. Hogy nekem mennyire elegem van ebből a melóból! Naphosszat robotolok a semmiért, merthogy minimális fizetésben részesítenek. Örülök, hogy a lakást fenn tudom tartani és lassanként egy házi kedvencnek érzem magam, amiért Sarah keresete bőven megelőzi az enyémet. Mi vagyok én? Valami kutyakölyök, akit etetni és ruháztatni kell, mert magától nem képes rá? Förtelmes. Úgy tűnik, hamarosan fizetésemelésért fogok kuncsorogni, mert ez így nem mehet tovább. - Ennyi volt, Hemming? - hallok egy mély baritont felzúgni hátam mögül. Megfordulván Ted, a nagy darab, kopasz szakácsunk takarja el előlem a pult mögötti látóteret. Vastag, bozontos szemöldökét látván ismételten rám jön a röhögőgörcs, ahogy minden alkalommal, abban a kalapban meg... igazán röhejes. - Ja. Dolgom van. Estére lehet bejövök, de ne vedd száz százalékra! - mondom megpaskolva vállát, mint egy jó cimborának, majd kikerülve elhagyom a konyhát, végül az éttermet. Imádok nem dolgozni. Egy jó dolog van abban, hogy az ember nem a belvárosban lakik: meg van kímélve a zajtól és a kocsik robajától. Szerintem folytonos alvászavarral küszködnék, ha hagytam volna, hogy annak idején anyám rábeszéljen, hogy Chichester szívébe költözzek. Talán erre több vámpír bandukol unalmában, mert békés és kissé elhagyatott, de kit érdekel? Meg tudom védeni magamat. Sarah-t is meg tudom védeni. Gond egy szál se, ugye? Farmerem zsebéből előhalászok egy szál cigit, ami bár kissé megviselt állapotban van, de nekem éppenséggel megfelel. Előkotorván a gyújtót, meggyújtom a kis dohányrudat és már pöfékelve haladhatok is tovább, egyenest Johnny bárjába. Jó fej fickó, ráadásul sosem jut vissza az asszonyhoz, ha a kelleténél többet iszok. Most nem szándékozom részegre inni magamat, sőt általában sosem, csupán beszélgetni akarok valamelyik kanos vadbarommal. Mindig jót röhögök rajtuk. Annak ellenére, hogy bent is lehet dohányozni, én megállok a bár előtt, hátamat a falnak vetem és vígan szívva magamba a slukkokat, nézelődök körbe. Szokatlanul csöndes az egész környék. | |
|