bevásárló központ

Szép, nyár végi délután. Én pedig zenét hallgatva sétálgattam Chichester városának épületei között. Az emberek, akik szembe jöttek velem, mind megbámultak. Persze ennek semmi köze nem volt ahhoz, hogy én nem tartoztam közéjük, hiszen tisztavérű vámpír lévén vadászhatnék is rájuk, de itt most más szabályok játszanak. Olyanok, amelyeket nekem és a hozzám hasonlóknak kellett betartatni a többi vámpírral az akadémián. Példát kell mutatnom, ezért eszegetem a vértablettákat, ahelyett, hogy pár jóképű halandó férfi vérét ontanám. Néha kénytelen vagyok rájönni arra, hogy mégsem vagyok annyira kegyetlen, pedig ez a jelző közel áll hozzám. Viszont kicsit elkalandoztam… Szóval az emberek azért bámultak meg, mivel nem mondanám a külsőmet átlagosnak. Fehérszőke hajam, hosszú feketére lakkozott körmeim mellett a leginkább feltűnő a rengeteg tetoválásom, ami egész testemet borítja. Csupán néhány tiszta folt van már a bőrömön, de engem ez egyáltalán nem zavar, sőt kifejezetten szeretem, hogy ilyen szempontból feltűnést kelthetek. Bár az az igazság, hogy néha még a szüleim és a többi vámpír is furcsán néz rám, amiért befestettem a bőröm, de hát kinek a pap, kinek a paplan, nem igaz?
Ahhoz képest, hogy milyen rég élek a Cross akadémián a vértablettákon egész jól el tudom nyomni a szomjúságomat, pár korty valódi, emberi vérért. Büszke vagyok magamra, és halványan el is mosolyodom, miközben besétálok az angol városka bevásárló központjába. Azt hiszem, még nem említettem mennyire szeretem az új ruhákat. Mindig is imádtam vásárolni és most sincs így, bár ami azt illeti a rövidnadrág és póló kombinációját jobban szeretem, mint egy szép ruhát. Azt meghagyom az igazán lányos lányoknak. Éppen ezért az egyenruháért sem rajongok, de hát mondjuk azt, hogy kiváltságos vagyok, hiszen a Crosson tanulhatok, építve a az ember-vámpír kapcsolatokat. Legalábbis ezt kell mondanom, ha az igazgató megkérdezi. Persze ettől messze nem vagyok elragadtatva annyira, de ez van. A szüleim megígérték, hogy jó kislány leszek, úgyhogy az lettem, és türtőztetem magamat.
A kirakatokat nézegetve sétáltam végig a épületben. Még nem döntöttem el, hogy vásárolni is fogok, vagy csak unaloműzés képpen járkálok itt. Majd még elválik, ha meglátok valami szépet, akkor úgyis meg fogom venni, ismerve magamat.

the wildest

Az egyik vámpírleányzó kirándulni kívánt a városban és néhányan szóltak, hogy esetlegesen legyek szíves a közelében maradni és szemmel tartani mielőtt vérengzésbe kezdene. Zsebemben egy kés lapult aminek a pengéje verbénával volt bekenve illetve a markolata fából volt és a vége ki volt hegyezve. Praktikus kis szerszám ezen kívül még két kis fakaró volt a dzsekim belső oldalába rejtve a kis fagolyókkal megtöltött minifegyverről már nem is beszélnék ha nem muszáj. A kislány ki lesz iktatva ha akár egy rossz mozdulatát is elkapom. Szememet napszemüveg takarta és félfüllel zenét hallgattam. Nem akartam feltünést kelteni és mivel nem lopakodott meg semmi így nem volt szükségem arra, hogy az összes érzékszervemmel 100%-osan rá figyeljek. Vámpírhoz képest elég szokatlanul nézett ki. Talán emberhez képest is de tisztavérűhöz képest meg főleg. A bőre tele volt tetoválásokkal, körmei feketére voltak festve. Ha ember lett volna már biztos próbálkoztam volna nála de eddig is óvatosnak kellett lennem hogy kit választok ’alvó’társamnak. Nem kívánok egy ágyba kerülni egy elmebeteg vámpírral mert abból nem sok jó dolog sülhetne ki. Vagy mégis? Egy tisztavérű lázadó aki most idekint sétálgat. Hát meglátjuk mi lesz ebből bár szerintem célszerű ha tudja hogy bármikor nyugodt lélekkel lövöm fejbe ha olyat tesz. Meggyorsítottam lépteimet és lassan előhúztam a tőrt. Finoman becsúsztattam a pólója alá, hogy ne lássák az emberek.
-Na idefigyelj szépségem. Nagyon remélem hogy csak shoppingolni jöttél ki mert ha nem akkor a főtér közepén is szétlövöm a fejedet ha kell.-mondtam egy halál laza vigyorral. Egyenlőre otthagytam a kést mert így 1.legalább foghattam a derekát. 2. Ha esetlegesen érzékenyen talál reagálni nyitómondatomra akkor egyből képes leszek védekezni és nem azzal kell bajlódnom, hogy előszedjem a zsebemből a kést.
-Ha nyugton maradsz akkor eltöltünk együtt egy kellemes délutánt a boltok tengerében. Oké?-kérdeztem még mindig vigyorogva.

Minden csendes volt, legalábbis azt a oldalát tekintve, hogy ugyan nagy valószínűséggel követtek, eddig még nem próbáltak meg golyót röpíteni a fejembe, és ez értékelendő. Ez nem paranoia, hanem tény. Az utóbbi időben, az összes vámpírra ráállítottak valakit, ha elhagyta az akadémia falait, és mivel a legtöbbször tisztavérűek járkáltak az iskola és a város között, így még inkább figyeltek ránk. Féltek, hogy megtámadunk valakit vagy éppen valakiket. Nem mondom, van okuk félni, de ez ott bukott meg, hogy mivel tudtuk, hogy követnek, nem vadászunk emberekre. Persze nagyon okosnak hiszik magukat a vadászok, csak még sem azok.
Nem gondoltam volna, hogy olyan vakmerő lesz az én kis nyomkövetőm, hogy egy verbénás pengét nyom a gerincemnek. Amikor megszólalt mellettem, hallottam a hangján, azt hiszi, nyerésre áll. Nekem az első gondolatom az volt: vacsora! Jó, nem… nem ölöm meg, még nem. A verbéna enyhén marta a bőrömet, de különösebben nem foglalkoztam a fájdalommal, volt már rosszabb is.
- Te figyelj ide, vadász, tüntesd el a kést, és akkor nem tépem le a csinos kis fejed a helyéről! – mosolyodtam el, hangom halkabb volt, mint általában. Nem kellett, hogy más is meghallja ezt a beszélgetést. Arról nem is beszélve, hogy nem tudja kivel áll szemben, ha az én hátamhoz kést mert szorítani.
Most először fordítottam felé a fejemet is, majd ujjaimmal hátrafésültem a hajamat. Barna haj, világosa szemek. Keze – a késsel együtt – még mindig a derekamon pihen, amit lehet, jobban értékelnék, ha a penge nélkül lenne ott. Valószínűleg nem ez az egyetlen játékszere, nem mintha éppen itt kívánnám megtámadni, az semelyikünknek nem lenne előnyös.
- Főleg, ha te is nyugton maradsz! – jegyeztem meg és ezzel gyakorlatilag bele is egyeztem a mi kis alkunkba. Nem mintha igazán nagy örömmel tettem volna, mert nem szeretem, ha korlátoznak, de ez van, nem tudok mit tenni ellene, főleg itt nem. És ezzel a lendülettel el is indultam, továbbra is a kirakatokat figyelve. Nem különösebben érdekelt, hogy a srác, mit fog csinálni vagy éppen mit nem. Ha rám állították, akkor úgy jön majd utánam.
- Ha már összekeveredtünk… - sóhajtottam egyet, majd a kezemet nyújtottam a vadászom felé. – A nevem Cataleya, de jobb szeretem, ha Leyának szólítanak – hova nem fajul el egy tisztavérű, mint én, a béke címszó alatt.

the wildest dream

Nem számítottam arra, hogy pont most lesz majd könnyű dolgom. Bár nem is igazán volt. A halálos fenyegetlst megkaptam ahogyan azt illik de különösebben nem szegült ellen és nem is kellett megölni. Ennek örültem is meg nem is. Olyan régen lőhettem szét valakinek a fejét, hogy már az idejét sem tudom viszont olyan kibaszott dögös volt, hogy nem lett volna kedvem ahhoz , hogy végezzek vele. Éreztem az égett bőrének szagát amit a növénnyel bekent kés okozott. Nem akartam, hogy baja legyen meg mivel nem reagált rosszul így a zsebembe süllyesztettem a pengét. Vigyorogva figyeltem. Annyira látszanak a mozdulatain hogy tisztavérű. Nem annyira emberiek. A vadászokon kívül talán még a vámpírok szúrnák ki ezt az apró jelet ami a származására utal, egyre nagyobb kérdőjellé nőtte ki magát a fejemben a lány.
Ha tisztavérű akkor miért varratta tele magát? Ilyet még nem sokszor láttam.
Azt nem mondom, hogy ez nem jött be de meglepett. És meglepően vonzódtam hozzá.
-Igazán örvendek, szépségem. Becks vagyok!-mutatkoztam be és kezet fogtam vele. A vásárlás nem igazán tartozik az erősségeim közé de lehet, hogy majd rá tudom venni egy két dologra ami élvezetesebbé teheti számomra ezt az egész helyzetet. Majd meglátjuk, hogy mennyire lesz engedékeny velem szemben. Amikor tovább sétáltunk nem maradtam le. A derekára visszacsúsztattam a kezemet , oda ahol az elöbb még a késemet csúztattam.
Tenyerem finoman simult a bőrére.
-Elárulsz nekem valamit? A tisztavérűek általában elkényesztetettek és finnyásak. Neked meg be van festve a bőröd nagy része meg minden. Ne érts félre ez nekem nagyon bejön csak egy kicsit zavaros. Szóval ez nálad miért van és miért vagy olyan más mint a többi?-kérdeztem egy laza vigyorral. Érdekelt a dolog sőt kifejezetten piszkálta a csőrömet úgyhogy nem éreztem tabutémának. És ha már miénk a délután és így megnyertük egymást akkor már had ne kelljen kussban végigvásárolgatnom vele a napomat. Egyébként is szükségesnek éreztem , hogy oldódjon egy kicsit a hangulat mivel a leányzó beindította a fantáziámat és sok jó dolog tervbekerült vele kapcsolatba.

Tulajdonképpen nem tudtam mit csinálni. Azt hiszem, ez még így mindig jobb, mintha a hátam mögött lopakodna, és minden rezdülésemre előrántana egy pisztolyt vagy kést, amivel kivégezhet. Nyilván ezt is akarja, és hogy őszinte legyek, nekem sem okozna túl nagy bánatot, ha kitéphetném a szívét. De jól nevelt kislány vagyok, éppen ezért nem teszek semmi rosszat. Mármint, ami neki rossz lenne.
Végre valahára elvette a pengét a hátamtól, és a zsebébe süllyesztette. A hátamat kellemetlenül maró fájdalom csillapodott, majd lassan meg is szűnt. Ami igazán meglepett, hogy keze ismét derekamra siklott, és finoman bőrömhöz simult, ráadásul még élveztem is ezt az egészet. A tudatalattim felsikoltott és megrázta a vészcsengőt: ez egy vadász! De nem foglalkoztam vele. Felnőtt nő vagyok, és tisztavérű, meg tudom védeni magamat. Arról nem is beszélve, hogy eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne, ha… A bemutatkozással kiszakított az izgató elméletből. Halványan rámosolyodtam, miközben a kezet ráztam vele. Igazság szerint némiképpen furcsa ez így, de kétségkívül jobban fogok szórakozni, így hogy egy pasival keveredtem össze, mintha megint valami kiscsajt küldtek volna a nyakamra. És nem is akármilyen pasi.
- Gondolom mennyire fog téged érdekelni a vásárlás egy vámpírral – jegyeztem meg gunyorosan, miközben ékszer- és cipőboltok előtt sétáltunk el. Ruhát akartam venni, vagy éppen többet. Egy röpke pillanatra kaján vigyor jelent meg ajkaimon egy kósza ötlet nyomán. Nem tudom, hogy észrevette-e Becks avagy sem, különösebben nem érdekelt.
A kérdése felkeltette az érdeklődésemet. Nem is olyan hülye. Legalábbis abban az értelemben, hogy tudja, tisztavérű vagyok. Egyébként, ha lenne esze, akkor nem mert volna úgy odalépni senkihez a fajtámból. De mindegy is. Egyszer ez a vakmerőség okozza a vesztét, azonban ez már nem az én dolgom.
- Jól látod, nem olyan vagyok, mint a többiek. Azért vagyok más, mert ki akarok lógni a sorból. Akármennyire is büszke vagyok a tisztavérűségemre, és hidd el, élvezem is, hogy a többi vámpír kénytelen meghajolni előttem, de unalmas. A többieknek ez éppen elég. Nekem nem. A szüleim ki is vannak akadva a rengeteg tetoválás miatt, de teszek rá. Ha már különleges vagyok, akkor legyek a halandók között is az – feleltem mosolyogva. – Bejön? – erre a rövid visszakérdésre megálltam egy percre. – Mégis mennyire jön be, drága vadászom? – szegeztem neki a kérdés, kacér mosollyal az arcomon.
Miután válaszolt egyenesen elindultam egy, a látómezőmbe kerülő, ruhabolt felé. Hátrafordulva szóltam vissza Becks-nek.
- Gyere, segíthetsz kiválasztani pár szexi göncöt! – vigyorogtam rá, majd besétáltam a boltba.

the wildest dream

Arra neveltek minket a bátyámmal, hogy öljünk és hogy mindig résen legyünk. Ez 2-ből egyszer be is jött. A bátyám és én a két véglet vagyunk. Minde bármire ugrik és inkább a lopakodó típus. Én meg, ahogyan a mellékelt ábra is mutatja, nem félek megpróbálni olyan dolgokat amik nem éppen veszélytelenek. Ebbe persze az is bele tartozik, hogy ráhajtok egy tisztavérű vámpírra. Jelen esetben nem sült el rosszul mert hagyta magát és benne volt a dologba. Eleresztettem egy laza vigyort miközben sétáltunk és a kezemet továbbra is a derekán hagytam. Mivel nem tiltakozott ez ellen így meg sem fordult a fejemben, hogy esetleg el vegyem onnan.
-Hát igazából reménykedem benne, hogy melletted majd nem unatkozom és érdekessé teszed a számomra is...-jegyeztem meg a kirakatokra pillantva majd előre. Nem kevés szempár szegeződött Leya-ra miközben sétáltunk nekem pedig egy elégedett mosoly pihent az arcomon.
Szóval különleges akar lenni és kitűnni a tömegből. Ha nem lett volna tele tetoválva valószínűleg még akkor is megakadt volna rajta a szemem de értelemszerűen nem ilyen mértékben mint most. Lázadó típus és szarik a szabályokra. Végre valaki. Azt hittem az ilyen klasszikus lázadók már eltüntek a világegyetemből és a világfájdalmasak vették át az uralmat.
-Eléggé ahhoz hogy megmozgasd a fantáziám...-jegyeztem meg egy kicsit halkabban bár teljesen biztos voltam abban, hogy hallotta minden egyes szavamat. Egészen megcsillant a szemem amikor megemlítette, hogy van beleszólásom a dologba és hogy nem pulcsiért és kötött sapkáért mozdult ki a városba. Követtem a bolt felé és előre engedtem persze illemből.... peeeersze. Vagy inkább az idomaira voltam kiváncsi. Beletúrtam a hajamba miközben végigsiklattam rajta a tekintetemet. Feszes, dögös fenék. Ha bele pusztulok is de valamit kell kapnom ettől a lánytól. Beléptünk az üzletbe és én meg hűségesen követtem a lányt mintha hozzám tartozna és nem csak a felügyelője lennék. A fehérneműk felé kúszott a tekintetem. Ha mázlim van arra is szüksége van. Vagy legalább felpróbál párat. Visszahúztam a tekintetemet Leya-ra.
-Hány éves vagy?-kérdeztem kiváncsian.

Valójában csak az utóbbi hónapokban akadtam össze vámpírvadászokkal, előtte ezek az alakok elkerültek, vagyis tudtam a létezésükről, mert a vezetőségüket ismeri apám, de ennyi. Egész eddig életemben eszembe sem jutott, hogy én igenis be fogok gerjedni egy olyan férfitól, mint Becks. Bár tulajdonképpen nekem nem ártott. Nézzünk szembe a ténnyel, különösebben leszarom, hogy vadász. Igazság szerintem, bármi lehetne, a dolgokon nem változtat semmit.
- Majd meglátjuk! Ha jófiú leszel, és a kés a zsebedben marad, akkor esetleg – felelem, miközben egymás mellett sétálunk. Újabb és újabb tekintetek fordulnak meg utánam, de már nem érdekel. Hozzá szoktam a hosszú évek alatt. Igen. Én az a tipikus lázadó voltam, ami kifejezetten megdöbbentő volt néhány ember és vámpír számára is. Ritkaság számba ment az olyan tisztavérű vérszívó, mint én, aki tett az egészre, és a saját feje után ment. Azonban nekem mindig is nagyobb hatalmam volt, és nem állíthatott meg senki sem. Ez a többiek számára pech.
Szélesen elmosolyodtam a mellettem lévő, kócos, barna pasi válaszára. Kifejezetten örültem, hogy tetszett neki az összkép. Tudtam, hogy nem volt vele egyedül, de én sem adom ám magamat oda mindenkinek. Válogatós vagyok. És érdekes az ízlésem. Megdöbbentő tudok lenni, tudom én, és az is akarok lenni.

Éreztem a tekintetét a fenekemen miközben besétáltam a boltba. Csípőm finoman billent jobbra-balra, miközben a sorok között elindultam. Mint egy kisgyerek a cukorka boltban. Nekem ez volt a játszótér. Persze máshol is ki tudtam mutatni a fogam fehérjét, és most kifejezetten vérmentes dolgokra kell gondolni. Már régen eldöntöttem, hogy mit akarok a jelenlegi helyzetből kihozni, és azt hiszem, nem lesz Becks ellenére sem a tervem, amit persze még nem lövök le. Ráérünk.
- Huszonegy. Plusz három és fél évszázad – mosolyodtam el a válasz közben, majd felnevettem. – Csak azt ne mondd, hogy túl idős vagyok! – közben ujjaim pár lenge pólón táncoltak. Mindenhol a brit zászlót láttam viszont. Unalmas az emberek ízlése. Mindig csak egy valamire fókuszálnak. Végül azért mégiscsak sikerült összeszednek jó pár dolgot. Rövid nacik, felsők, egynéhány ruha és persze fehérneműt is. Azután a próbafülke felé indultam.
- Kíváncsian várom a véleményed! – mondtam pár perccel később mikor már rajtam volt egy szűk, sötétlila, mini ruha és elhúztam a fülke függönyét. A nadrágokkal majd később foglalkozom, most más célom volt. Meg amúgy is, tudtam mi áll jól nekem, de kicsit húzni akartam az agyát. Kijjebb léptem és lassan körbefordultam előtte, majd vártam a válaszra.

the wildest dream

Tisztavérűekre ‘vigyázni’ kiváltság volt. Tapasztaltabbak és keményebbek voltak harapott társaiknál ezért nem lehetett őket kezdőkre bízni. Leya előtt már ráküldtek pár tisztavérűre, de meg mondom őszintén, hogy még egyet sem öltem meg. Mondjuk csak azért nem mert eddig még nem volt rá szükség és úgy látszik, hogy ez sem lesz az a nap amikor leterítem az első tisztavérűmet. Mármint a szónak annak az értelmében amikor ő elveszíti az életét.
-Ha másnak nem kell a gatyában maradnia...-jegyeztem meg csendesen.
A boltig társként haladtam mellette majd az ajtón beérve lomha kísértetté változtam és pár lépéssel lemaradva követtem figyelve, hogy miket vesz le. Csupa tetszetős ruha maradt meg az ujjai között miközben válogatott. Nagy szerencsémre a fehérnemű részlegen is talált pár előnyösebb dolgot amit én már akkor tudtam, hogy viszont fogom rajta látni. Zsebre raktam a kezemet és úgy követtem. Halkan felnevettem a kora utáni megjegyzésén.
-Éppenséggel az vagy. Mondjuk egészen eddig fel sem merült bennem, hogy megemlítsem. De tudod mit. Még így is bevállalnálak... csak mert ilyen jól tartod magad. Meg persze azért mert ilyen hihetetlenül jófej vagyok..-mondtam halkan nevetve és követtem a próbafülkéhez. Türelmes voltam és nem leselődtem a fal és a függöny közti résen az olyan mint amikor megtalálod karácsony előtt az ajándékodat majd utána megkapod. Nincs benne semmi érdekes. A vállamat nekidöntöttem a falnak miközben vártam. Amikor elhúzódott a függöny és előlépett egy pillanatra szerintem sokkot kaptam. Megköszörültem a torkomat. Gyorsan rendeztem a gondolataimat és egy nyugodt mosoly jelent meg az arcomon.
-Nem rossz.-mondtam megvonva a vállamat. Közelebb léptem hozzá, kihúztam a kezeimet a zsebemből és a derekára csúsztattam őket.
-Megengeded, hogy én vegyem le rólad?-kérdeztem ugyanazzal a nyugodt mosollyal amivel az elöbb méricskéltem. Eddig még volt esélye annak, hogy képes leszek lemondani róla, de ez után a ruha után már, hogy őszinte legyek, 1% esély sem maradt.
Volt már dolgom vámpír lányokkal, nem is egyszer. Megmondom őszintén, hogy őket is meg lehet unni. Viszont Leya elég hamar és egyszerűen rádöbbentett arra, hogy miért szöktem át annyiszor a másik szárnyba. Csak eddig rossz ajtón kopogtattam esténként.

A megjegyzésére már nem is reagáltam, csak egy halvány mosollyal. Miközben a válogatással babráltam az alsó ajkamba haraptam, pár perce láthatóvá váltak hosszabb szemfogaim. A gondolataim a szex és a vér körül forogtak, persze nem egyszerre. Nem öletem meg magamat. Ezt a lehetőséget inkább meghagyom másnak.
Mostanra már a jelenléte sem volt zavaró a srácnak, aki pár méterre mögöttem követett. Azt hiszem, szerencsém volt, hogy egy ilyen vadászt kaptam ki, mint ő. Legalább nem unatkozom, és lássuk be, nagy előnye, hogy beszélgetni is lehet vele. A legtöbben közülük kerülik a kapcsolatot a vámpírokkal, legyen az tisztavérű vagy kreált. Valahol mélyen értékeltem, hogy Becks hajlandó emberien viselkedni, amennyiben én is.
- Örülök, hogy így gondolod. És az az igazság, hogy én is bevállalnálak – feleltem halkan, mosolyogva. Közelebb álltunk most egymáshoz, de nem tartott túl sokáig, ugyanis én tovább álltam ruhákat keresgélni. Arról nem is beszélve, hogy nem romantikázni akartam vele. Alapból nem voltam a nagy szerelmek híve, talán azért sem, mert féltem, ha egy emberbe vagy egy vadászba esnék bele, egyszerűen el kellene engednem idővel. Átváltoztathatnám, de ha lesüllyed E-szintűvé, akkor így is-úgy is meg kellene halnia, azok mellett pedig még gyűlölne is. Nem, ilyesmire én nem vágyom.
Láttam Becks arcán a pillanatnyi döbbenetet, és széles, kaján vigyor jelent meg az arcomon. Elértem a hatást, és én pontosan ezt is akartam. Türelmesen vártam a további reakciójára, végül csak röviden, szinte félvállról válaszolt, de nekem ez is tetszett. A halandókat könnyű kiismerné, így pontosan tudtam, hogy az ujjam köré csavartam, de nem hinném, hogy ezt ő bánta volna. Végül kezei a derekamra siklottak, a kérdésére pedig ugyanolyan nyugodt mosolyt vettem fel, mint ami a velem szemben álló férfi arcán is volt.
- A lehetőség a tiéd… – suttogtam, és kezeimet az övéire csúsztattam, majd pár lépést tettem hátra, ezzel behúzva magammal a fülkébe. Kibújtam a fogásából, behúztam a függönyt, majd megfordultam és félrehúztam a hajamat, várva, hogy lefejtse rólam a lila ruhát.

the wildest dream

A gondolataim ezerrel pörögtek egyetlen téma körül csak a pózok változtak benne. A tetoválásait figyeltem miközben válogatott. Valószínüleg az összes jelent valamit a számára, talán majd valamikor máskor megkérdezem, hogy melyik mit. Most más dolgok jobban érdekeltek. Benne volt a dologban ez már nem volt kérdés , csupán az, hogy még mennyi ideig kell kibírnom, hogy leteperhessem és mennyi ideig fogja az agyamat húzni.
Nem tudom, hogy mikor kívántam meg valakit ennyire mint őt , de talán ez most mellékes és lényegtelen dolog mert most erre úgysem találok választ és vannak olyan dolgok ebben a pillanatban, amik sokkal jobban érdekeltek.
A vásárlással nem volt problémám. A türelem nagy erény és akármennyire is vagyok egyébként hajtós és pörgős ha kellett azért ki tudtam várni, hogy megkapjam amit akarok. Még akkor is ha ehhez elöbb egy 2 órás vásárlást kellett kibírni.
Most azonban az első boltban sikerült közelebb kerülnöm a célomhoz miközben hagytam, hogy magával vigyen a próbafülkébe. Nem is ment olyan nehezen mint hittem. Bár még most sincs garantálva, hogy lesz bármi is. Figyeltem ahogyan oldalra húzza a haját, hogy hozzáférjek a ruhához. Közelebb léptem hozzá és végigsimítottam a hátát a ruha tetejéig.
Ajkaim puhán a vállára simultak miközben kiszabadítottam a ruha szorításából. Egyik kezemet finoman becsúsztattam a keletkezett résen és hátulról finoman átöleltem a hasánál.
-Gyönyörű vagy...-suttogtam a bőrébe miközben a szabad kezemmel megmarkoltam a ruha alját és lehúztam róla. Hagytam, hogy a földre csússzon a ruha.

Azt hiszem, teljesen egyértelmű, bevállalós fajta vagyok. Mindig is az voltam. De ezt én így tartottam jónak. Élni akartam, akármi is legyek, és ami azt illeti, kifejezetten élveztem ezt a fajta életet. Az előttem lévő lehetőséget pedig mindenképpen ki akartam használni. A valóság az volt, hogy akármennyire is ellenkezett volna bárki, vagy sipítozott a tudatalattim, hogy egy vadásszal kezdtem ki, egyáltalán nem érdekelt egyik figyelmeztető jel sem. Gyorsabb vagyok, mint ő, ha próbálkozna. Ha pedig nem, akkor csak és kizárólag jól érezhetjük magunkat.
Behúztam magammal a próbafülkébe, és miután félrehúztam a hajamat, éreztem, ahogy közelebb lép hozzám. A teste melege kellemesen érzés volt a hátamon, keze a ruha pereménél táncolt, majd ajka a vállamra tapadt. Lassan kifújtam a levegőt és lehunytam a szememet. Lehúzta a ruha cipzárját, majd a résen benyúlt, keze a hasamon siklott végig, és úgy tartott magánál. Készségesen idomultam hozzá, oldalra döntve a fejemet. Megvártam, amíg lehúzza rólam a ruhát, majd megfordultam az ölelésben.
- Te sem nézel ki rosszul – mosolyogtam rá, majd közelebb hajoltam és megcsókoltam. Meg sem fordult a fejemben, hogy meg akarjam harapni. Sokkal jobban foglalkoztatott, hogy milyen módon tudunk elszórakozni egymással. Alsó ajkát finoman megharaptam, játékosan, majd a próbafülke falának döntöttem a hátamat és magamra húztam Becks-et. Ujjaim külön utat járva a pólója szélét keresték meg, majd bebújtak a textil alá. Az én kezemhez képest az ő bőre forróbb volt. Körmeimet finoman végighúztam izmos hátán.
- Benne vagy, vagy esetleg keressünk egy másik helyet? – kérdeztem csendesen, némiképpen zihálva. Szerencsére a fülkén lévő függöny a padlóig ért, senki nem láthatott be ide, és ha csendesek vagyunk, akkor nem feltűnő, a kis alkalmi akciónk. Jó, eljátszhatnám a nehezen kapható, tisztavérűt is, de miért hazudtolnám meg magamat, ha alapból nem vagyok az a fajta. Ha tetszik valaki, és a másik félnek is szimpatikus vagyok, akkor minek köröket járni? Elég türelmetlen vagyok, ami azt illeti.

the wildest dream

Ha akart volna már eltehetett volna láb alól és még csak azt sem kellett volna tőlem elviselnie, hogy letapizom. Itt szerintem most elég egyszerű a képlet. Nekem bejön Ő, neki Én és kész. Egy kis barátság extrákkal. Illetve barátságról sem beszélhetünk itt egyenlőre. Akkor csak szimplán megkapjuk egymástól azt amire egyébként is szükségünk van és itt van a remek alkalom.
A kezemet végigsimítottam a bőrén miközben megfordult , hogy szembe legyen velem. A szemeit figyeltem. Az a legáulkodóbb amikor egy vámpír harapni akar. Nem tehetek róla. Vannak berögzült dolgok amiktől azért én sem akarok megválni. Egyszer kétszer mentette már meg ez az életemet. Semmi változás a szemében. Hideg, nyugodt. Nem fog bántani. Visszacsókoltam és hagytam hogy nekidöljön a falnak és magával vigyen engem is. Mivel a póló alá nem rejtettem semmit így nem aggódtam, hogy esetleg megsebesül.
-Benne vagyok csak.... óvatosan kalandozz nehogy valami meglepetésbe nyúlj...-mondtam a fatöltényű pisztolyra, a késre és egyéb meglepetésekre célozva.
Végigcsúsztattam az oldalán a kezemet.
-Ha neked jó itt akkor nekem is...-mondtam és újra megcsókoltam.....


(csak azért nem írom tovább mert át kellene mennünk a +18-as ketegóriába nem? )