Katedrális

Tárgy: Re: Katedrális Kedd Júl. 31, 2012 12:59 am

Mr.Hemming

Ma ücsörögtem a szobámban és gondolkoztam,hogy miért akarnak az olyan emberek akik tudnak a vámpírokról vámpír lenni. Hiszen kinek jó, az,hogy embert öljél, kinek jó az, hogy halhatatlan vagy és látod,hogy a barátaid meg öregednek és meghalnak, te meg maradsz ugyanolyan fiatal. Meg még az,hogy észre veszik,hogy nem öregedtél semmit és elkel költözni egy másik helyre. Meg hát a vadászok, igen a vámpírvadászok, egész álló nap vadásznak ránk. Így vadászni se tudunk, csak az a szerencse,hogy van vértabletta, ha nem lenne éhen halnánk. Hirtelen haragot éreztem magamban és eldöntöttem, hogy magamra hívom a figyelmet és remélem,hogy az egyik vadász rám talál és megölhetem. Felveszem az éjjelis ruhámat és elindulok a katedrális felé, mert ott mindig van ember és remélem,hogy egyedül lesz. Amikor kiértem a birtokra akkor egyből megcsapott az emberi bűz hiszen ott kukoltak engem a nappalis srácok, megakartam őket támadni de valahogy erőt vettem magamon és tovább indultam. Szépen lassan lépdeltem, hátha hamarabb találkozok vadászokkal. Amikor odaértem a Katedrálishoz akkor szerencsémre láttam,ott egy embert aki egyedül van. A vámpír gyorsaságommal oda futottam az emberhez és elkaptam a nyakát, neki hajítottam a falnak, ekkor meghalok egy fura zajt, már egyből tudtam, hogy egy vadász lesz az.
-Most már elő jöhetsz! Szóltam a vadásznak és vártam, hogy előjöjjön.

Tárgy: Re: Katedrális Kedd Júl. 31, 2012 9:37 am

Katedrális Tumblr_m809d4pbWx1r1cmy1o2_250_www.kepfeltoltes.hu_

Katedrális Tumblr_m809d4pbWx1r1cmy1o5_250_www.kepfeltoltes.hu_

to Dory Karen; this set; 603 words

Öntök egy pohár ásványvizet magamnak és egyszerre gurítom le az egészet. Kézfejemmel letörlöm ajkaimról a megmaradt cseppeket, majd a flakont visszateszem a hűtőbe. Nemrég keltem, még öt perce sincsen és szomjazok. Fogalmam sincs, honnan ez a hatalmas szomjúság, anyám sosem volt szomjas egy kiadós alvás után, én mégis. Ráadásul a délután folyamán húztam a lóbőrt, ami jelen körülmények között egyáltalán nem hiányzott. Nem baj. Legalább estére kipihent leszek, mikor is majd be kell vonulnom az étterembe robotolni. Sajna, jobb helyre nem vettek fel, úgy értem olyan helyre, ahol többet kereshetnék, de nem zavar. Már megszoktam Ted hatalmas, kopasz fejét, Arnie nyüzüge, kisfiús alkatát és Arleine égetően vörös szeplőit. Jó kis banda vagyunk mi, véleményem szerint, még akkor is, ha sokan nem bírják a képemet. Túl őszinte vagyok, na és? Valakinek annak is kell lennie, különben hol tartana a világ? Kétszínű emberek mászkálnának csak az utcákon, akik nem merik kifejteni véleményüket. Jaj, ne már! Sosem voltam az a típus. Inkább utáljanak azért, mert megmondom a frankót, mintsem szeressenek azért, mert a képükbe kamuzok. Nevetséges már az is, hogy ezt el kell magyaráznom.
Ahogy az aprócska nappaliba sétálok, megpillantom Sarah-t, azaz csak szőke loknijait, ugyanis a kanapén nekem háttal foglal helyet. Ravasz mosoly kúszik szám sarkába, míg odasétálok, majd nyakához hajolván finom csókot lehelek bársonyos bőrére. Bárcsak ne lenne ennyire ellaposodva az egész kapcsolat! Bárcsak fel lehetne hevíteni valamivel az egészet! Tudom, hogy nem az ő hibája az egész, vagyis nem csak az ő hibája, de hát főként én vagyok a ludas, amiért félrekeféltem, plusz néha korban még el is hanyagolom. Azt hiszem, rossz férj vagyok. Esetleg szimplán korán döntöttük el, hogy összeházasodunk. Áh, baromság. Huszonnyolc évesen hol lehet hamar dönteni az esküvőt illetően? Velem van a baj.
- Hogy aludtál? - Sarah vékonyan döngicsélő, kellemes hangszíne fülembe kúszik és felmelengeti bensőmet. Amint egy légtérbe kerülök vele, minden kételyem elszáll és biztos leszek abban, hogy jól döntöttem, mikor feleségül vettem.
- Jól. Bár, kicsit furcsa, hogy a délután közepén nyomott el az álom. - mondom, kezeimmel megtámaszkodok a kanapé háttámláján. - Mennem kell dolgozni. Későn jövök. - morgom monoton hangon magam elé, miközben a Tv képernyőjére fókuszálok, amiben egy főző show megy. Képtelennek érzem magam arra, hogy kimondjam az SZ betűs szót, ezért csak szájon csókolom feleségemet és egy kabátot kapván magamra, elhagyom a lakást.
Némi bűntudat ég lelkemben, amiért csak így elhúztam a csíkot otthonról, ráadásul hazudtam Sarah-nak... Épp én beszéltem az imént az őszinteségről. Mekkora seggfej vagyok! Nem is érdemlem meg ezt a nőt. Viszont mentségemre szóljon, hogy az ő érdekében nem szólok a délutánonkénti vadászataimról, mert azzal csak bajba sodornám. Számomra az ő épsége a legfontosabb.
Gőzöm sincs, hogyan keveredtem a katedrálishoz, talán gondolataim kereszttüzében történhetett, de ha már itt vagyok, körülnézek. Tekintetem körbejárja a hatalmas épület minden sarkát, de oda be nem teszem a lábam. Az kéne még! Helyette inkább elindulok a fák között, néhol még bokor is fellelhető. Mozgást hallok, majd árnyékokat vonaglani. Közelebb sétálok és már meg is pillantom az illetőt, aki épp most vág neki egy másik személyt a falnak. Megfeszített állkapcsokkal nyúlok bakancsomba, ahonnan egy kisebb tőrt kapok elő. A karó sajna otthon maradt, ezáltal lőttek is a pusztításnak. Mindegy, legalább hajtsam el innen ezt a dögöt és tartsam életben azt a szerencsétlent a falnál.
- Ó, Dory! Ez aztán a kellemetlen meglepetés. - mosolygom rá, miközben kezemben szorongatom fegyveremet. - Mit ártott neked szegény pára, azon kívül, hogy embernek született? - húzom el számat csalódottan, majd azonnal támadok is, még hozzá úgy, hogy nagy lendületet véve iramodok meg Dory felé. Ugyan túl gyors nem vagyok, de ahhoz talán épp eléggé, hogy elkapjam. A tőrt valahova gyomrába mártom, hacsak nem hárít.

Tárgy: Re: Katedrális Hétf. Aug. 06, 2012 2:18 am

Katedrális Tumblr_m8b2weM5RV1rd5logo2_500

Eric Hemming

Óriási öröm jár át a szívemen amikor meglátom,hogy az az ember Eric Hemming vele egyszer már találkoztam, de akkor nagyon gyenge voltam, ezért menekülnöm kellet, de most nem fogja megúszni. Megfogom ölni és két ember lesz a vacsorám. Csak nézek rá nem válaszolok a kérdéseire de amikor rám támad akkor hátrébb ugrok, hogy ne érjen hozzám a tőrrel. Utána a olyan gyorsan termek előtte, hogy nem is látta reményeim szerint és teljes vámpír erőmből meglököm. Utána felugrok egy párkányra és onnan dühítem.
-Hogy van a feleséged? Ha jól akkor elintézem, hogy ne legyen. Mit tennél ha megölném? Sírnál? Ha igen akkor elkezdhetsz mert ő lesz a következő áldozatom! Mondtam neki és remélem, hogy ezzel feldühítettem.
-Vagy el is intézhetem, hogy ő is vámpír legyen. Mit gondolsz melyiket tegyem? Röhögök a képébe és letörök egy fa deszkát és felé hajítom.