ÉTKEZŐ

You're good at being badYou're bad at being good

Tik. Tak. Tik. Tak.
Az ebédlő falán lógó óra ketyegése vadul verődött vissza a fejemben, és ezt nem tudtam hova tenni. Unottan firkáltam tovább a füzetemben, de a toll minduntalan félresiklott, így a "misfits" feliratból a végére egy irkafirka lett.
Oké, nem tagadom, szar napom van. Igazából szar hetem is van. Sőt, az egész életem úgy szar, ahogy van, amióta megtudtam, hogy Deive a városban van.
Csak hogy világos legyen a helyzet, Deive Phantomhive az a személy, aki átváltoztatott. A történetünk eléggé bonyolult, és elég furán is kezdődött, úgyhogy nem is igazán akarok belemélyülni a részletekbe... Legyen elég annyi, hogy nem igazán vigyorog nekem az a gondolat, hogy bármikor belebotolhatok. Nem azért, mert utálom amiatt, amivé tett... Igazából nem tudom, mit érzek iránta. Leginkább semmit... Vagy mégis?
A kezem megállt a papír felett, letette a tollat. Csak ezután néztem rá a lapra... hogy azután rögtön összecsukjam a noteszt és hangos csattanással az asztallaphoz vágjam.
- A faszba már!
A fél ebédlő rám kapta a tekintetét, méltatlankodó pillantásokkal halmozott el, majd visszatért a további étkezéshez, amiért kifejezetten hálás voltam nekik. Nem igazán volt virágos kedvem, és azt hiszem, ezt mindenki észrevette.
Lemondó sóhajjal dobtam be a füzetet a táskámba, majd unottan rákönyököltem az asztalra. Azt se tudom, mi a frászt keresek itt, amikor nem is eszek semmit...
Basszus, jól esne egy cigi... Csak kár, hogy itt nem gyújthatok rá.

You're good at being badYou're bad at being good

Vajon nagyon nagy pofátlanság lenne itt rágyújtani? Tudom, lennének, akik egyből karóval ugranának nekem, mert nem bírják a cigifüstöt, de hát istenem, hol vagyok én, egy óvodában? Felnőtt emberek vagyunk, a fenébe is!
Kinyújtóztam a széken, ami mellesleg rohadtul törte a hátam, majd visszakönyököltem az asztalra. Nem voltam túl jó bőrben... A csajszi, aki meg rám szólt, hogy mégis hogy beszélek, kicsit se javított a helyzeten.
- Nézd, cica, a házirend nem tiltja. - Rávillantottam a legbájosabb mosolyomat;komolyan, fogkrémet lehetne velem reklámozni. Csak akkor szaladt minimálisan az égnek a szemöldököm, amikor kérdezés nélkül lecuccolt mellém.
- Ash Fuentes, szolgálatodra. - Kezet fogtam vele, majd visszazuhantam a székemre, ugyanabban a látszatra kényelmes pózban, amiben ültem eddig, és felraktam a lábam az asztalra, majd szépen keresztbe rá a másikat. Ezt se fogja nekem megtiltani senki...
- A házirend ezt se tiltja.- Gyorsan rávigyorogtam a lányra, még mielőtt beleköthetett volna abba, amit csináltam, majd elővettem a cigis dobozt a zsebemből és felé nyújtottam. - Rágyújtasz?

You're good at being badYou're bad at being good

Néha komolyan az az érzésem van, hogy rossz világba születtem. Ez az egész mindenkire vigyorgok, mert így illik cucc nem nekem való. Még az is elmondja, mekkora egy tapló seggfej vagyok, aki nem is ismer, csak látásból. Első ránézésre meg lehet rólam mondani, hogy egy seggfej vagyok... És a legtöbben így is hívnak, mintha olyan nehéz lenne megjegyezni a három betűből álló, hú de hosszú nevemet. Mondjuk néha még én sem emlékszem rá... Mondjuk olyankor semmire sem szoktam emlékezni, úgyhogy ezt inkább hagyjuk.
[colr=seagreen]- Illik, nem illik, kit érdekel? Úgyse fognak kidobni, legfeljebb valamelyik seggfej megint leüvölti a fejem.[/color] - Megvontam a vállam, miközben egy kósza pillantást dobtam a terem túlsó felében terpeszkedő ún. "elit csoportra", akik valamiért már az érkezésem óta nem bírnak. Tippelek, valószínűleg azért, mert a tetoválásaim sokkal jobban vonzzák a tekinteteket, mint az ő űbercukcsi lenyalt hajuk meg seggbevágó nadrágjaik. Nem értem, mit is látnak bennük a többiek, hogy ennyire istenítve vannak.
A valóságba csak a lány hangja rángat vissza. Először értetlenül nézek rá, csak utána jelenik meg valahol az agyam mélyén egy ködös gondolat, ami valamikor kérdés volt.
- Nem arról van szó, hogy nem szeretem... Egyszerűen csak nem akarom, hogy később problémáid legyenek miattam. Nem vagyok egy hű de kedvelt személyiség errefelé. - Újabb vállvonás, majd újabb pillantás a "nagymenők" felé. Úgy tűnik, megint figyelnek. Szuper. Bekaphatjátok, ti ott a túlsó sarokban, úgyis jobb vagyok nálatok, na.
Miután elvesz egy cigit, visszahúzom a kezem, és én is kiveszek egy cigit a dobozból, ami rögtön ezután a zsebemben köt ki. Pár pillanatnyi keresés után az öngyújtóm is előkerül, amit csak akkor nyújtok a másik felé, amikor már a saját cigimre rágyújtottam. Kéjes sóhajjal engedtem ki a füstöt a tüdőmből, de majdnem a torkomon akadt a szó, amikor meghallottam a kérdését.
- Hát... Már egy ideje, olyan két-három éve, ha jól emlékszem. De nem szívesen beszlek erről, semmi jó emlékem nem kötődik hozzá. - Zavartan beletúrtam a hajamba, igyekezve eltitkolni azt, hogy bizony az átváltoztatásom emlékére szépen kirázott a hideg. Igen, Deive egy olyan emlék volt, ami egyszerre izgatta a fantáziámat, de rettegéssel is töltött el egyszerre. Nem szerettem róla beszélni.
- ÉS téged mikor változtattak át, kicsilány? - Újra beleszívtam a cigimbe, miközben újabb félszeg mosoly villantottam a lányra. Jó tudni, hogy rajtam kívül van itt még valaki, aki szeret lázadni a szabályok ellen.