Cross Academy
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.

Cross Academy

...
 
KezdőlapLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés
cross academy
CROSS ACADEMY
Üdvözöllek Chichesterben, ebben a varázslatos kis tengerparti városkában. Rengeteg szórakozási lehetőséget találhatsz magadnak, ha jobban szétnézel...A part a romantikus séták tökéletes színhelye, ahogyan az édes kis utcák, a kávézók...Azonban ha kérhetlek este ne nagyon mászkálj egyedül. (...) Városunk legnagyobb nevezetessége a Cross Akadémia, ami már több évszázad óta áll itt és viszi tovább hagyományait. Kétféle képzésre jelentkezhetnek a 15 és 22 év közötti diákok : éjszakai és nappali tagozatra. Az már más kérdés, hogy kit melyikre vesznek fel... Mindenki tudja, hogy valami nincs rendjén. Legalábbis azok, akik egy picit odafigyelnek az apróbb jelekre. Egy-két diák eltűnik és soha nem kerül elő, mások pedig hirtelen nappali tagozatról az éjszakaira váltanak. Mellesleg a két szakra járó diákok sosem érintkezhetnek. Furcsábbnál furcsább dolgok. És kik azok, akik éjszakánként furcsa egyenruhát viselve járkálnak az iskola körül vagy éppen az udvarán? Ha közelebb jössz elárulom a titkot.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
WELCOME


pureblood: 9

vampire: 8

student: 5

guardian: 6

school staff: 1

hunter: 4

outsider: 0






STAFF


Taissa Lowell

Esther Flemming

Adam Holloway
CHATBOX


CREDITS


A „Cross Academy” oldal alapja a Vampire Knight c. anime, de a történetet nem követjük, csak a világleírás, csoportleírás és magának az iskolának, a működése egyezik meg. Az oldal egésze TAISSA LOWELL fejéből pattant ki és lett megalkotva.
PARTNERS



első emeleti folyosók Mini10

első emeleti folyosók Banner10

 

 első emeleti folyosók

Go down 
3 posters
SzerzőÜzenet
TAISSA LOWELL
pureblood;;
pureblood;;
TAISSA LOWELL


Hozzászólások száma : 151
Join date : 2012. Jul. 24.

első emeleti folyosók Empty
TémanyitásTárgy: első emeleti folyosók   első emeleti folyosók EmptyCsüt. Júl. 26, 2012 2:20 am

...
Vissza az elejére Go down
https://crossacademy.hungarianforum.com
ZERO THOMSON
guardian;;
guardian;;
ZERO THOMSON


Hozzászólások száma : 8
Join date : 2012. Jul. 26.
Age : 35
Tartózkodási hely : Chichester

első emeleti folyosók Empty
TémanyitásTárgy: Re: első emeleti folyosók   első emeleti folyosók EmptyPént. Júl. 27, 2012 9:17 am

első emeleti folyosók Tumblr_m1jtk8c6Gn1qlk5kj_www.kepfeltoltes.hu_
Penny Lane & Zero Thomson
Azon gondolkodom épp, hogy vajon létezik-e a Mennyország. Nem tudom, mennyire hangzik őrültségnek, mert így belegondolva, meglepődnék, ha ezzel a kérdéssel állna elém valaki. Hiszek Istenben. Nagyanyámmal voltam először templomban olyan öt éves korom környékén, de sajna, átaludtam az egész misét. Valamilyen oknál fogva azonban újra menni akartam és szépen, lassan azon kaptam magam, hogy minden vasárnap a padban csücsülök és hallgatom a pap szavait. Mennyire döntöttem jól azzal, hogy elindultam ezen az úton? Mennyire van még esélyem bejutni a Mennyországba, ha létezik egyáltalán? Isten vajon elnézi, hogy az ördöggel traktálunk és nem vetjük meg annak teremtményét? Ne jöjjenek nekem azzal, hogy bolondságokat beszélek, csak mert bele merek olyasmibe gondolni, amibe mások nem! Ne nevessenek ki, csak mert előre tervezgetek és elmélkedem a jövőmön, a halálom utáni életben! Apropó, van a halál után élet? A purgatóriumban döntik el, hogy merre kell mennünk vagy netán a halandók közt bolyongjunk-e tovább szellemként? Esetleg, a lelkünk másik gazdatestet kap és esélyünk lesz egy jobb életre, amiben nem emlékszünk a múltunkra? Annyi kérdés van, amire bárcsak tudnám a választ. De, minden bizonnyal Isten kitagad majd kegyeiből, ha belenéz abba a poros aktába, ami az évek során elkövetett tetteimet tartalmazza. Átlapozza, majd páros lábbal rúg ki Fentről. Mert miért bízna egy olyan emberben, aki fedezi a vámpírokat, aki őszen titkolja létezésüket ahelyett, hogy megölné azokat? Nem. Nem bolondultam meg, de szeretek az ilyesmin gondolkodni. Sosem mondom senkinek, de egyébként kiváló időtöltés.
Összecsukom az ölemben tartott könyvet és megrázom fejemet. Próbálom meggyőzni magamat arról, hogy nem vagyok teljesen hülye, csak mert ilyesmin jár az eszem. Tekintetem az íróasztalomra siklik, amin egy pohár ácsorog, benne valami ősrégi whiskey-különlegességgel. Nem rég hozta egy jó barátom, aki azon kivételes személyek közt tudhatja magát, akikkel szóba állok. Nem vagyok sznob, sem elutasító az emberekkel szemben, de... szeretem megválogatni, hogy kit engedek a közelembe és kit nem. Felállok az ágyról, kinyújtóztatom végtagjaimat és kiroppantom nyakamat. Csigolyáim belebizseregnek az érzésbe. Odasétálok a pohárhoz és felhörpintem a maradék pár kortyot, majd a szobába szerelt kis csaphoz sétálok és elmosom. Az idei évet szobatárs nélkül kezdtem meg. Szándékosan vagyok egyedül, véletlenül sem azért, mert nem akadt volna jelentkező, aki befeküdjön arra az üres ágyra. Kivételesnek tartanak ugyan, de ha nem lett volna elég hely a kollégiumban, akkor kénytelen lettem volna elviselni még valakit a lime zöld falak között. Lime zöld. Fogalmam sincs, ki festette ilyenre a szobát, de rettenetes ízlésre vall. Órámra pillantva veszem észre, hogy már nyolc óra, így ideje lesz elindulni az Akadémiára. Egy tiszta pólót húzok még magamra, nem óhajtom átcserélni a kényelmes melegítőnadrágot egy farmerre. Egyrészt lusta vagyok jelen pillanatban hozzá, másrészt nem kívánok senkinek sem tetszelegni az iskolán belül. Táskámba belerakok pár könyvet, amik a holnapi órákra kellenek majd és amiket még jó volna átnéznem, majd kilépek szobám ajtaján és kulcsra rázom azt magam mögött.
Sietősen lépdelek a folyosókon, a lépcsőkön, igyekezvén nem összefutni senkivel, nehogy az kérdezősködni kezdjen afelől, merre megyek ilyen későn. Az iskola többi tanulója nem tud róla, mi zajlik itt esténként. Nem tudják, hogy az Akadémiát elözönlik a vámpírok, hogy beülhessenek óráikra. Még a gyomrom is görcsbe rándul a gondolatra, mégis határozott léptekkel haladok tovább. Kilépvén a kollégiumból langy szellő fonja körbe vékony alkatomat. Kellemes az idő, el tudnám viselni ezt napközben is a tikkasztó meleg helyett. Belépvén az Akadémia ajtaján az első emeletre veszem az irányt, ahová ma éjjelre beosztottak. A falakon lógó képekre fókuszálok, végignézek az összesen, majd megtorpanok, mikor az emeltre érvén valami furcsa dolog tárul gleccserkék íriszeim elé. A bíbor színű folyadék végig van kedve a falon, mire még ereimben is megfagy a vér. Sosem kellett ilyesmit látnom. Nem kényszerítettek arra, hogy nézzek végig valami idióta rítust vagy ahogy ezek a vérszívók elfogyasztanak egy palack vér-kapszulában feloldott italt. Erre most itt van ez. Közelebb lépek, próbálok erős lelkületű férfi módjára viselkedni. Ujjbegyemet belemártom a falon lévő folyadékba, majd közelebb emelve orromhoz, megszagolom. Nem jövök rá, hogy vér-e, bár elég valószínűnek tűnik. Ledermedek, nem tudom, mit csináljak. Sosem kerültem még ilyen helyzetbe és bármennyire vagyok most ideges, csupán a rémület ütközik ki rajtam. Gyomrom csomóvá szűkül, torkomba gombóc gyűlik, tenyerem pedig izzadni kezd. Hátrálok pár lépést és mélyet sóhajtok, úgy bámulom a falra kent folyadékot. Mégis mit csináljak vele?

dress | music: estelle - i can be freak | notes: hát, ez ilyen lett. remélem tudsz vele mit kezdeni
Vissza az elejére Go down
PENNY LANE
guardian;;
guardian;;
PENNY LANE


Hozzászólások száma : 9
Join date : 2012. Jul. 27.
Age : 31
Tartózkodási hely : Cross Academy

első emeleti folyosók Empty
TémanyitásTárgy: Re: első emeleti folyosók   első emeleti folyosók EmptyVas. Júl. 29, 2012 11:41 pm


BECAUSE WHEN YOU STOP AND LOOK AROUND THIS LIFE IS PRETTY AMAZING
Csöp, csöp, csöp, csöp.
Dallamos is lehetne akár, ahogy egy csiga lassúságával, de kitartóan csöpög a falra fröccsentett…mi is? Művér? Tudom is én, a mai napig nem találtam jó szót arra, amit ezek isznak, de ez mit sem változtat a tényen, hogy méretes foltban színezi bíborrá a falat, és a sűrű valami egy-egy cseppje a földre hull, egyenest visszhangzik most, hogy a kétbalkezes tettes és társa, már rég eltűntek valamelyik terem ajtaja mögött. Idióták. Az ilyesmi miért mindig velem történik? Mintha törvényszerű lenne, hogy én mindig a rossz folyosón állomásozok. Azt már megszoktam, hogy rendszerint tökéletesen levegőnek néznek az éjszakai diákok, kivéve, amikor valami hasonlót művelnek a szemem láttára. Mert a közönség kell. A közönség jó. Közönség nélkül minden sokkal, sokkal unalmasabb lenne.
Persze, hogy bosszant a dolog. Mert tudom, hogy el fogom takarítani helyettük a mocskukat. Lehet, hogy ez nem egészen az én feladatom lenne, de ha belegondolok…sosem lehet tudni. Mi van, ha pont most sétafikálna erre, akinek nem kéne, és kisebb pánikrohamot kapna? Mit mondanék neki, hogy spontán kedvem támadt a folyosón vörös festékkel vandálkodni? Persze. Mert nekem, a néma, szürke egérnek, annak, aki soha nem csinál semmi rosszat aztán ezt bárki elhinné. És én sem akarom ezt bámulni egész éjszaka. Az undor, amit a két vámpír fiú iránt táplálok perpillanat sokkal erősebb, semhogy a gyomrom felfordulna a látványtól.
Ha nem tudnám, hogy egy palackból jött valamivel szemezek, akkor bizonyára más lenne a helyzet, de így akaratlanul is csak azon gondolkodom, vajon milyen lehet az íze. Vajon milyen hatással van ez rájuk? Mint amikor literszámra döntöm magamba a kávét…? Nem tudom a választ, és nincs is semmi, amiben akármilyen hasonlóságot tudnék keresni, lanyha kapaszkodóként. Nem tudom, milyen lehet a helyükben lenni. Igen, kíváncsinak kíváncsi vagyok, de ez a kíváncsiság sosem lépi át az általam húzott határvonalakat. Szinte sosem beszélek velük. Csak ha ők kérdeznek. Rájuk is csak annyi ideig nézek, amíg meggyőződök róla, hogy nem egy nappalis ismerős jár erre. Rettentő távolinak érzem a saját, apró kis világomat az övéktől. De nem baj. Jó ez így. Nem szeretem a bonyodalmakat.
Mint ez is. Kelletlenül állok fel a földről, magam mögött hagyva a könyvekkel megpakolt táskámat, és a takarítószertár felé kullogok. Egy vödör víz, egy szivacs, felmosórongy. Ha már úgyis itt töltöm az éjszakát komolyan nem vagyok hajlandó ilyen bizarr körülmények között megtenni azt. Ami a pillanat logikájával egyelőre teljesen megmagyarázható, az az üres, kihalt folyosókon, aztán az órák közötti szünetek zsivajával még bőven másféle megvilágítást kaphat. Valahogy nem szeretném, hogy valaki lenyalogassa azt onnan. Vagy még rosszabb, gusztusa támadjon az én kis satnya nyakamra…nem. Majd azt képzelem, hogy csak paradicsomlé. Kifröccsent paradicsomlé. Mint a spagetti szósz.
Kicsit túlbecsülöm saját fizikai erőmet, már ami azt illeti, hogy szinte csurig töltöttem vízzel a felmosó vödröt. Gyakorlatilag csak vonszolom magam után, félig a földön húzva, ahogy visszaindulok az első emeleti tett helyszínére. Egy ütemet kihagy a szívem, ahogy éppen ott pillantok meg ácsorogni valakit, ahova igyekszem. Másodpercek csodája alatt vág át rajtam a gondolat, hogy talán engem fognak leszúrni ezért (az igazán az én formám lenne), vagy hogy most komolyan el kell csevegnem erről egy éjszakással (még inkább az én formám). Megkönnyebbülésem határtalan, amikor azok után, hogy nagy levegőt véve, ajkaimat szorosan összepréselve tovább folytattam utamat, az ácsorgó személyében egy másik őrzőt ismerek fel. Hála a magasságosnak.
Rendszerint semmi bajom az egyedülléttel, sőt, én szinte mindig egyedül teszem a dolgomat legyen az éjjel, vagy nappal, de legyünk őszinték…annyira nem bánom, ha nem maradok egyedül a takarítási procedúra már most kínosnak ígérkező perceire. Remélem nem fog nyomot hagyni a falon, különben egyáltalán semmi értelme sincs a fáradtságnak.
- Hagyd csak, majd én levakarom onnan. És nem, nem igazi – mondom különösebb magabiztosság nélkül, azzal a halksággal, amivel mindig beszélek ilyenkor, mintha félnék, hogy felverem ezt az áldásos csendet, a látszólagos nyugalmat.
neki: Zero Thomson szavak: 628 ruha: itt egyéb: borzalmas és nagyon-nagyon röstellem a késést! összeszedem már magam, igazán..^^
thanks!

Vissza az elejére Go down
ZERO THOMSON
guardian;;
guardian;;
ZERO THOMSON


Hozzászólások száma : 8
Join date : 2012. Jul. 26.
Age : 35
Tartózkodási hely : Chichester

első emeleti folyosók Empty
TémanyitásTárgy: Re: első emeleti folyosók   első emeleti folyosók EmptyHétf. Júl. 30, 2012 4:42 am

első emeleti folyosók Tumblr_m1jtk8c6Gn1qlk5kj_www.kepfeltoltes.hu_
Penny Lane & Zero Thomson
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy szívem heves dobogása nem a félelem miatt van. Érzem, amint térdem enyhén megremeg súlyom alatt, talán még ajkaim is pengeélessé préselődnék, amint gerincemen az a furcsa bizsergés szánkázik át. Libabőrös vagyok, ujjaim pedig könyörtelenül kezdik gyűrni pólóm szegélyét. Csak most jövök rá, milyen nevetségesen slampos az öltözékem és hogy bárki megláthatna így. Pár perccel ezelőtt még nem érdekelt, de azóta változtak a dolgok. A kínos helyzetnek köszönhetően átfut most elmémen, hogy mi van, ha valaki így akad rám? A falnak préselődve, remegő ajkakkal, mint egy kisgyereket, akire valami rémmesével ijesztettek rá, ráadásul melegítőben... Nevetséges szituáció, ezért próbálok bátorságot önteni lelkembe. Teszek egy tétova mozdulatot előre, végül azonnal meg is torpanok. Furcsa zajok szűrődnek felém, de nem feltétlenül kell az én figyelmemet magára vonnia. Megeshet, hogy valaki tesz-vesz a folyosókon, netán a takarító vagy az iskola gondnoka. Mindenesetre bőszen fülelek és most az egyszer örülnék, ha olyan szuper jó hallásom lenne, mint a vámpíroknak. Ha hallanám, hogy ki adja ki ezt az idegesítő, ám annál figyelemfelkeltőbb zajt. Aztán minden világossá válik.
Egy szőke leányzó vontat valamit a földön, mire összeráncolom homlokomat és úgy figyelem, mit csinál. Hirtelenjében még az sem fordul meg fejemben, hogy talán segítségére kéne kelnem. Bőszen próbálom beazonosítani a felém pillantó vonásokat, az aranybarnának tűnő íriszeket. Pedzegetem magamban a lehetőségeket, végül észbe kapok, mikor megszólal és odasietek hozzá. Megfogom a vödör fülét, akár engedi, akár nem és beljebb hozom, egyenesen a fal tövébe, ahol a vörös folyadék leledzik. Fintorba húzom ajkaimat, már nem is tűnik olyan visszataszítónak... már nem tűnik annak, mivel a lány felvilágosít arról, hogy nem igazi. Azt hiszem, ezt a lelkem mélyén én is tudtam, csak nehéz volt beismerni magamnak. Elvégre, jobb félni, mint megijedni.
- Dehogy vakarod. Majd én, és ezt minden udvariaskodás nélkül mondom. - szólok és elveszem tőle a szivacsot, persze nem erőszakkal, de feltételezem, hogy ideadja és nem fog összeveszni velem egy darab rongyon. Nem lenne értelme. - Nem tudom, melyik emeletre vagy beosztva... de szeretem saját magam rendben tartani azt, amelyik épp az enyém. Most pedig az elsőn vagyok, nem akarom, hogy helyettem dolgozz. - vonok vállat a fal felé fordulva és sikálni kezdem a ragacsot, amelyiket valami eszetlen páros - vagy kettőnél is több személy - a falra kent. Mondanom sem kell, piszok vicces, főleg a mi helyzetünkben. Gondolom, akkor már nem lenne az, ha az igazgató is tudna róla, de nem én leszek az az ember, aki feldobja őket. Huszonnégy éves fővel azért vagyok már annyira érett, hogy mellőzzem a piti árulkodásokat.
Közben a lányra pillantok és belém hasít a felismerés. Kellemetlen görcsként támadja meg izmaimat, bár korántsem a az unszimpátia miatt. Tulajdonképp, Penny Lane-nel még nem sokat beszéltem, talán köszönőviszonynak mondanám a mi kapcsolatunkat. Ritkán barátkozom, ezzel feltételezem ő is tisztában van, ha olykor szentel rám egy pillantást, amint magamban gubbasztok az egyik sarokban könyvemmel. Nincs ellenemre a társaság, de szánk felesleges jártatása igazán ki tud készíteni. Inkább a csendbe vonulok.
- Penny Lane... Ugye, így hívnak? - kérdem felé sandítva a mosoly leghalványabb jele nélkül. A vérrel teleszívott szivacsot a vödörhöz viszem és kicsavarom fölötte. A halványpirosra színeződött vízcseppek körbenyalják csontos kézfejemet, még ujjaim közé is beférkőznek. Undorító az egész, nem vagyok hozzászokva a takarításhoz. - Zero Thomson vagyok. - mutatkozom be, feltételezvén, hogy nincs tisztában kilétemmel. Teljesen mindegy is az most. Ha tudja, majd jelzi, ha meg nem... hát most már igen.
A táskámra nézek, ami a földön hever, ahogy otthagytam, mielőtt Penny segítségére siettem. Aggasztani kezd a holnapi dolgozat, de mit tud csinálni az ember, ha egyszer őrzőként is helyt kell állnia az iskolában? Maximum a hajnali órákban átnézem.

dress | music: blade theme song | notes: nem tudom, mi problémád van vele. szerintem jó lett, nekem tetszett
Vissza az elejére Go down
PENNY LANE
guardian;;
guardian;;
PENNY LANE


Hozzászólások száma : 9
Join date : 2012. Jul. 27.
Age : 31
Tartózkodási hely : Cross Academy

első emeleti folyosók Empty
TémanyitásTárgy: Re: első emeleti folyosók   első emeleti folyosók EmptySzer. Aug. 01, 2012 3:20 am


BECAUSE WHEN YOU STOP AND LOOK AROUND THIS LIFE IS PRETTY AMAZING
Nem szoktam hozzá egy kicsit sem, hogy bármiben is segítsenek nekem – mert nézzünk szembe a tényekkel, ha nem veszem nagyon a fáradtságot, hogy barátkozzak másokkal, miért tenne bárki is így? -, de most legyünk őszinték, örülök neki, hogy azt az alig pár méteren sem nekem végighurcolnom a vödröt. Rémes hangja van, visszhangzik tőle a folyosó, és bár amióta őrző vagyok egyre kevesebb dologtól ijedek meg, de attól még ugyanolyan érzékeny vagyok a bizarr hangokra és érzetekre ezeken az éjszakákon. Tudom, mindenki azt hiszi, hogy nyúl vagyok, csak mert csendes vagyok, és sokat tanulok, de talán ez az egy olyan tulajdonságom, amit mások előszeretettel rám aggatnak, és valójában nem rendelkezem vele (kivéve néha, ha emberekről van szó). Mert az, hogy stréber, és furcsa vagyok, az attól tartok igaz. De hát, én szeretem így magamat.
- Köszi – mormogok valami köszönetfélét, mintha tényleg szentségtörésnek tartanám, hogy emberi hangon beszéljek a folyosón, pedig ez nem olyan, mintha tilosban járnánk, nekünk itt _kell_ lennünk. És még csak nem is olyan, mintha üres lenne az iskola, ez az éjszakásoknak ugyanolyan iskola”nap”, mint a miénk, ugyanúgy zsibonganak a folyosókon, és a tantermekben, de nekem, mint nappalisnak, mindig is kicsit kihaltabbnak fog tűnni az épület éjszakánként, akármilyen régóta is fogom őrizni a folyosókat.
Lehet, hogy magán a rongyon nem áll szándékomban vitatkozni, de csak azért engedem el minden fenntartás nélkül, mert elsőre eszem ágában sincs ellenkezni egy idősebb diákkal. Vagy úgy, bárkivel. Az igazán nem az én asztalom. Ha valaki mond valamit, akkor azt rendszerint rájuk szoktam hagyni, mert gyűlölök vitatkozni. Na meg, én nem is szeretem annyira hangoztatni a véleményemet bármiről is, hogy kitartó, na meg meggyőző vitapartner lehetnék. A gondolataim csak rám tartoznak, és senki másra. Ők meg én, kimondottan jól elvagyunk. Egyelőre hagyom hát az egészet, viszont most, hogy a mozdulataimnak hirtelen már semmi célja nincs, rettentő feleslegesnek és butának érzem magam. Egyik lábamról a másikra állok, vetek egy pillantást az egyik ablak alatt hagyott dolgaimra, tekintetem aztán ingázik a korábban is kényelmesnek minősített padló, és Zero között.
A nevem hallatán önkéntelenül is fintor szökik át az arcomon, mint mindig, ha valaki kimondja. Még akkor is, ha az illető nem nevetéstől fuldokolva, vagy gunyorosan, netán szánakozva ejti ki. Ez van, nem szeretem a nevemet, de ez olyan dolog, amit ha az ember nem változtat meg, márpedig én valószínűleg már nem is fogom, akkor nem tud megszabadulni tőle. Nem fog senki valami másnak hívni, ha egyszer a nevem Penny Lane. Ez van, az emberek szeretnek mindent a nevükön nevezni, ha már ilyen praktikusan lehet hogyan hívni mindent…
- Aha… - olyan meggyőződéssel, savanyú arccal bólintok, mintha legalábbis én nem lennék biztos benne, hogy így hívnak – Tudom – csusszan aztán ki a számon válaszul a bemutatkozásra, ami miatt azonnal el is nézek valahova máshova, mert bár semmi különösebb okom nem volt ezt mondani, azt leszámítva, hogy tényleg így van, de valamiért egy ostoba jelenet jut eszembe erről, mint amikor az amerikai tini filmekben a lúzer kislányra végre valahára ránéz a foci csapat kapitánya. Fúj. Pedig még csak nem is így gondolok Zerora; sőt legalább annyiszor látom egymagában, mint ahányszor én egyedül tanulok a könyvtárban.
- Azért én szeretnék segíteni. Engem is az első emeletre osztottak be, bár lehet, hogy eltévesztettem melyik végére…és én voltam itt, amikor leöntötték a falat – találom végül mégis meg a hangomat, az hogy elszánt vagyok természetesen túlzás lenne, de a tekintetem legalább visszatalál a fiú arcára. Zavar, hogy csak ő dolgozik, és ennek igazából nem sok köze van a segítő szándékhoz, vagy az önzetlenségemhez. Csak úgy érzem, ez inkább az én feladatom lenne, mint az övé, bár tény, ha ide osztották be, akkor legalább annyira az övé, mint az enyém is.
neki: Zero Thomson szavak: 607 ruha: itt egyéb: kicsit szétszórtnak éreztem, de akkor örülök, hogy valamelyest tetszett (:
thanks!

Vissza az elejére Go down
ZERO THOMSON
guardian;;
guardian;;
ZERO THOMSON


Hozzászólások száma : 8
Join date : 2012. Jul. 26.
Age : 35
Tartózkodási hely : Chichester

első emeleti folyosók Empty
TémanyitásTárgy: Re: első emeleti folyosók   első emeleti folyosók EmptySzer. Aug. 01, 2012 5:49 am

első emeleti folyosók Tumblr_m1jtk8c6Gn1qlk5kj_www.kepfeltoltes.hu_
Penny Lane & Zero Thomson
Sikálom a falat. Egyenletes, olykor körkörös mozdulatokkal és nem törődök azzal, hogy ez a nagy általánosságban nem rám vall. Anyám valószínűleg ugrándozna és visítozna örömében, ha ezt most látná. Nos, én annyira nem derülök fel a ténytől, hogy mások mocskát kell takarítanom. Nem érzem igazságosnak a rám kiszabott munkát, ugyanakkor elvállaltam a feladatot, miszerint őrzöm a Cross Akadémia titkát és ez bizony azzal jár, hogy eltüntetem az árulkodó jeleket. Pedig most nagyon szívesen ráncigálnám ide a tetteseket, még hozzá a fülüknél fogva. Tudom, kizárt, hogy fájjon nekik, mert mégiscsak vámpírok - legalábbis feltételezem, hogy vámpírok tették -, de azért egy próbát megérne és már csak a látvány kedvéért sem elvetendő az ötlet. Ujjaim közé beeszik magát a vízcseppek, undorodva figyelem, ahogy a halvány rózsaszín folyadék csuklómat is körbeöleli. Képtelen vagyok úgy gondolni erre, mintha csak művér lenne, vagy legalábbis egy kapszulából lenne előállítva, ami bizony semmiféle élőlény részét nem tartalmazza. Ez csak valami olyasmi, amit minden bizonnyal gyárilag állítottak elő és legalább olyan egészségtelen, mint a chips vagy a gumicukor. Kár, hogy ők nem tudják feldobni a talpukat a méreggel telt anyagoktól. Pedig jó volna. De még mennyire jó!
Tehát tudta a nevemet. Nem érzem feleslegesnek a bemutatkozást még most sem, de érdekesnek találom, hogy tud kilétemről. Azaz, nem is arról. Hanem inkább arról, hogy információval rendelkezik személyemmel kapcsolatban. Figyelemre méltó dolog, sokan keresztülnéznek rajtam, ami nem épp gondnak mondható, de nem is a legkellemesebb érzés a világon. A magányt ecsetelem, meg hogy milyen piszok jó érzés. Pedig egyáltalán nem bánnám, ha felpezsdülne a társasági életem. Csak egy kicsit. Penny-re pillantok, nem bírom megállni, hogy ne rögzítsem ennél is jobban vonásait. Ha már egy helyen vagyunk, miért kellene szégyenlősen lesütnöm tekintetemet? Nem rám vall egy ideges kis srác viselkedése annak ellenére sem, hogy sokan úgy gondolják, félénk vagyok. Ezt hívják látszatnak.
- Ahogy gondolod. Csak gondoltam, megkíméllek a fölösleges munkától, mert feltételezem, neked is van tanulnivalód. Nem? - kérdezem.
Fiatalabb, ennél fogva talán nincs is annyi lecke feladva számára, mint számomra. Imádom a tanárokat, akik olykor megkülönböztetik a jó tanulókat a rosszaktól... a gazdagokat a szegényektől... a két bal kezeseket a tehetségesektől. Mégis mi tehetnek ők róla, hogy értenek-e valamihez vagy sem? Ha nem, hát jobb volna segíteni őt a fejlődésben. Ha meg igen, akkor ismerjék el a jó munkát, de ne helyezzék előtérbe őket. Fogalmam sincs, ezek a gondolatok minek köszönhetően szánkáznak át agyamon, mert biztos, hogy nem Penny miatt. Őt nem ismerem. Nem tudom, hogy az ügyesebb, avagy a bénább kategóriába sorolható-e.
- Kétlem, hogy eltévesztetted volna. Talán csak két ember kapta a szintet, ami tulajdonképp engem nem zavar. Több szem többet lát. - vonok vállat és a vödörhöz sétálván kicsavarom a szivacsot. A felmosórongyra pillantok. - Ha minden áron hasznossá akarod tenni magad, akkor feltörölheted esetleg a fal tövébe csöpögő vizet. Arra nem tudok vigyázni, hogy a földre ne menjen, miközben azt a maszlagot sikálom. Egyébként meg, kik voltak azok? Mármint akik ezt csinálták. Csak kíváncsiságból kérdezem, nem áll szándékomban spicliskedni. - mondom és várok egy pillanatot. Csak egy egészen kicsit.
Felmérem a sötétszőke tincsek hosszát, a barnás árnyalatú íriszeket és a halvány rózsaszín ajkakat. Az embereknek biztos mosolyogni támad kedve, amint meglátják ezt a lányt, viszont én nem a hétköznapi emberek táborát erősíteném, ennél fogva nincsenek rám hatással külsejének tényezői. Csak sóhajtok egyet, majd visszalépvén a falhoz, újra munkához látok. Jó volna minél hamarabb végezni.

dress | music: skrillex - scary monsters and nice sprites | notes: gyenge minőség. a következő jobb lesz, ígérem
Vissza az elejére Go down
PENNY LANE
guardian;;
guardian;;
PENNY LANE


Hozzászólások száma : 9
Join date : 2012. Jul. 27.
Age : 31
Tartózkodási hely : Cross Academy

első emeleti folyosók Empty
TémanyitásTárgy: Re: első emeleti folyosók   első emeleti folyosók EmptyPént. Aug. 03, 2012 2:22 am


BECAUSE WHEN YOU STOP AND LOOK AROUND THIS LIFE IS PRETTY AMAZING
Vele együtt figyelem, ahogy a víztől felhígul a falra kent művér, valami bizarr, rózsaszínes árnyalatot ölt, és most már igazán úgy néz ki, hogy akár festék is lehetne. Végül is, a jó ég tudja miből van, mi van benne, hogy egyáltalán _mi_ez. Számomra valami egészen megfoghatatlan ez az egész kapszula-história. Ha az embernek azt mondják vámpír, akkor leginkább a középkori Erdély és Drakula gróf jut eszébe (szegény, szegény meghurcolt Vlad Tepes), na meg ártatlan szüzek vére. Karók, fokhagyma és napfény. Ehelyett minden, amit eddig itt tapasztaltam egyszerre kevésbé ijesztő, és éppen emiatt nagyon is dermesztő. Úgy értem…ezek akkor nappal is közöttünk ólálkodnak az iskolán kívül, ami furcsa, de legalább jobb esetekben nem minket esznek, hanem ezt a fura műanyagot, és…és valahányszor ezen a nagy titkon túráztatom az agyam, mindig csak beleszédülök. Még egyáltalán nem sikerült dűlőre jutnom azzal, hogy hogyan is érzek a dolgokkal kapcsolatban, de valójában ez csak egy olyan apróság, ami nem változtat semmin. Úgyis tudom magamról, hogy nem hátrálnék el a feladat elől, ha már egyszer itt vagyok. Noha azt hiszem ezt nem is tehetném…hiszen már tudom az igazságot, nem akarom kipróbálni, hogy valami nemesen született vámpír vajon tudja-e módosítani az emlékeimet. Az mindenesetre biztos, hogy mostanság ha valami fantasztikus filmet látok, vagy könyvet olvasok, azon sokkal tovább gondolkodok, mint szükséges lenne…vajon mi mindenről nem tudunk még a világban? Csodás egy hely ez, de néha azért egy kicsit hihetetlen és ijesztő is tud lenni.
Pedig nem történt még soha semmi kimondottan ijesztő, mióta korzózom éjszakánként a suliban. Javarészt egyedül vagyok, és talán éppen ezért van, hogy valójában konok módon megjegyzem minden hozzám hasonló őrző nevét. Főleg, mert egy jó részük legalább annyira igyekszik szürke egérnek tűnni, mint én magam. És noha eszem ágában sem lenne magamtól csak úgy tenni az ilyesmi ellen, de nem is hagyom, hogy becsapjon a látszat. Engem sem ismer senki olyannak, amilyen vagyok, de ez az én választásom. Tiszteletben tartom mások döntését, a fantáziám meg olykor gombot varr minden másra.
- Akadna. Kémiára, holnap, második óra – akaratlanul is felsóhajtok, nem a szívem csücske a kémia. A nővérem sokkal jobb az ilyen reál dolgokban, de valójában az én jegyeim is ugyanolyan jók, csak egy kicsit többet kell tanulnom az ilyen tárgyakra. De nem számít, jobb dolgom úgysem nagyon szokott lenni, mint a tanulás – De feltételezem neked is, a munkát pedig semmiképp nem nevezném feleslegesnek. Amit meg kell csinálni, azt meg kell csinálni – óvatosan megrántom a vállamat, egészen elszoktam annak még a gondolatától is, hogy valakivel beszélgessek ilyenkor.
- Valószínűleg – bólintok csak úgy mellékesen, mert egészen biztos vagyok benne igazából, hogy az elsőn kell lennem. Velem mindenesetre még nem fordult elő, hogy ne egyedül lettem volna kirendelve, és talán még Zeróval sem. Nem mintha sokat változtatna magán az éjszakázás tényén, talán csak a társaság feszélyez egy kicsit. Általában nem foglalkozom az emberekkel, mert hát elég sok van belőlük az ember környékén nap közben…de így ez egészen más. Így talán egy kissé – mit kissé, nagyon – kínosan érezném magam, ha semmibe venném a fiút, minden ok nélkül. Úgyhogy akarva, akaratlanul, de igyekszem nem ebbe az általános hibámba esni.
Tétovázás nélkül megmarkolom végül a felmosó rudat, gyorsan végig is törlöm egyszer a fal tövét, majd megismétlem még párszor, ha már újra nagyobb mennyiségű víz csöpögött a padlóra. Megérdemelné mondjuk az a két idióta, hogy elcsússzon a vizes padlón, ha majd előbukkannak valamelyik teremből, de ahhoz semmi kedvem, hogy esetleg engem is elővegyenek a felfordulás miatt. Nem, az igazán nem én lennék. Befogom a számat, és nem keverek balhét, ez ilyen egyszerű.
- Nem tudom a nevüket – felelem aztán kezemet a rúd tetejére csúsztatva, és megtámasztva rajta az állam figyelem, ahogy szépen lassan egyre kevésbé feltűnő a randa folt a falon – Egy magas szőke volt, furcsa szemekkel, ő ugratott egy alacsonyabb fekete hajú fiút, akinek van egy vágott seb hagyta nyom a bal arcán – halvány lila fogalmam sincs tényleg kik voltak, de elég jó megfigyelőkészséggel áldott meg a sors. Azt hiszem láttam már a magasabbikat máskor is, de még ez sem bíztatott arra, hogy ne adj isten leszúrjam őket, vagy bármi hasonló…nem, az én szerepemnek nem írtak szöveget.
neki: Zero Thomson szavak: 679 ruha: itt egyéb: ugyan, semmi baja nem volt.
thanks!

Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





első emeleti folyosók Empty
TémanyitásTárgy: Re: első emeleti folyosók   első emeleti folyosók Empty

Vissza az elejére Go down
 
első emeleti folyosók
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» első emeleti tantermek
» földszinti folyosók

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Cross Academy  :: THE SHOW MUST GO ON :: CROSS AKADÉMIA-
Ugrás: