Cross Academy

...
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
cross academy
CROSS ACADEMY
Üdvözöllek Chichesterben, ebben a varázslatos kis tengerparti városkában. Rengeteg szórakozási lehetőséget találhatsz magadnak, ha jobban szétnézel...A part a romantikus séták tökéletes színhelye, ahogyan az édes kis utcák, a kávézók...Azonban ha kérhetlek este ne nagyon mászkálj egyedül. (...) Városunk legnagyobb nevezetessége a Cross Akadémia, ami már több évszázad óta áll itt és viszi tovább hagyományait. Kétféle képzésre jelentkezhetnek a 15 és 22 év közötti diákok : éjszakai és nappali tagozatra. Az már más kérdés, hogy kit melyikre vesznek fel... Mindenki tudja, hogy valami nincs rendjén. Legalábbis azok, akik egy picit odafigyelnek az apróbb jelekre. Egy-két diák eltűnik és soha nem kerül elő, mások pedig hirtelen nappali tagozatról az éjszakaira váltanak. Mellesleg a két szakra járó diákok sosem érintkezhetnek. Furcsábbnál furcsább dolgok. És kik azok, akik éjszakánként furcsa egyenruhát viselve járkálnak az iskola körül vagy éppen az udvarán? Ha közelebb jössz elárulom a titkot.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
WELCOME


pureblood: 9

vampire: 8

student: 5

guardian: 6

school staff: 1

hunter: 4

outsider: 0






STAFF


Taissa Lowell

Esther Flemming

Adam Holloway
CHATBOX


CREDITS


A „Cross Academy” oldal alapja a Vampire Knight c. anime, de a történetet nem követjük, csak a világleírás, csoportleírás és magának az iskolának, a működése egyezik meg. Az oldal egésze TAISSA LOWELL fejéből pattant ki és lett megalkotva.
PARTNERS




Share | 
 

 KÖNYVTÁR

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
TAISSA LOWELL
pureblood;;
pureblood;;


Hozzászólások száma : 151
Join date : 2012. Jul. 24.

TémanyitásTéma: KÖNYVTÁR    Csüt. Júl. 26, 2012 2:27 am

...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://crossacademy.hungarianforum.com
GINTARRÉ PARKER
student;;
student;;


Hozzászólások száma : 19
Join date : 2012. Aug. 05.

TémanyitásTéma: Re: KÖNYVTÁR    Kedd. Aug. 14, 2012 3:15 am


Minde

Nem gyakran járok a könyvtárba. Leginkább csak akkor amikor már éppen bukásra kezdek állni valamelyik tartárgyból vagy amikor nagyon tele van a fejem és csak egy kis csendre van szükségem.
A mostani látogatásom okára kivételesen egyik sem volt illő hiszen ma másmiatt jöttem ide. Pontosan nem is tudtam hogy mit kellene keresnem. Furcsa dolgok történnek az iskolában. Az egész annyira leplezett volt. Minden különös dolog éjszaka történt. Mi nappalitagozatosok normálisak voltunk. Mármint. Semmi érdekes nem történt. Amikor viszont a váltás volt történtek különös dolgok. Láttam dolgokat és nem csak én. Az egyik lány hazament innen amiatt amit látott. Velem beszélt ultoljára mielőtt elment volna innen. Vértablettákat látott és meggyőződés volt, hogy a testi épségünk érdekében nem engednek minket össze a másik tagozattal. 2 napja az utolsó szava zakatol a fejembe és be kell vallanom magamnak, hogy félek. Ha igaza van a csajnak akkor ez ami itt történik csupán egy időzített bomba ami bármelyik pillanatban robbanhat és akkor meg kell hogy mondjam. Szerintem a hozzám hasonlóaknak nem sok esélye lesz a túlélésre. A misztikumok részlegére mentem és keresgélni kezdtem de különösebben semmit nem találtam. Elvégre is mire számítottam? Hogy majd sorba lesznek a V betűnél a vámpírokról szóló ismeretterjesztő könyvek?
Lehet hogy Emily csak szimplán haza akart menni csak gondolta jó buli lesz még beijeszteni mielőtt elmegy.
A sorok között mászkáltam majd az egyik sorban leültem a földre és nekidőltem a polcnak.
Nem tudtam kivel kellene beszélnem. Vagy hogy beszélhetek-e ilyenekről bárkivel is. Féltem, hogy hülyének néznek és féltem attól is, hogy megtudok valamit. Lehet hogy a tudatlanság tényleg kincs. Lehet, hogy Minde-el kellene erről beszélnem csak ő nem tudom mit szólna az ilyesfajta összeesküvéselméleteimhez. Tudtommal még soha semmi hasonlót nem közöltem legalábbis józanon biztosan nem és nem tudom most mit szólna hozzá.
Lehet egyből beküldene valami intézetbe, hogy összepakolják az agyamat és ne tartson mindenki őrültnek. Túl sok a rosszfajta végkimenetel. Illetve. Csak az van. Ha megtudom félni fogok. Ha nincs igazam, illetve Emily-nek akkor nagyon csúnyán beéghetek.
Várni fogok. Egyenlőre mindenképpen.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
MINDAUGAS HALE
hunter;;
hunter;;


Hozzászólások száma : 14
Join date : 2012. Jul. 31.
Age : 24

TémanyitásTéma: Re: KÖNYVTÁR    Kedd. Aug. 14, 2012 4:18 am


to my dearest...

Szívem szerint fogtam volna az öcsém idegesítően göndör haját és teljes erőmből vertem volna a falba azt a konok fejét. Nem hiszem el, hogy miért képes minden egyes másodpercben kockáztatni a saját életét! Az egy dolog, hogy nem úgy nőttünk fel, mintha tényleg ki akarnánk nyírni a legtöbb vérszopót, de ez még nem jogosítja fel arra, hogy le is feküdjön velük! Nekem meg, mint az idősebb bátyjának vigyáznom kéne rá, de könyörgöm, az lehetetlen! Sose tudtam vigyázni a seggére, mert ha valaki, hát Becks nem ismeri a határokat.
Ilyen és ehhez hasonló frusztráló gondolatokkal indultam neki, hogy keressek valamit - ha egy icipicit is segítő - információt az egyik töri-esszémhez. Sajnos tipikus mintapéldánya vagyok azoknak a srácoknak, akik képesek egész éjjel a könyvtárban gubbasztani, csak, hogy meglegyen az ötös évvégi átlaguk. Azzal a kis különbséggel, hogy nem vagyok pattanásos, izzadó, szemüveges stréber. Még jó, én egy dögös vámpírvadász vagyok! És ezzel természetesen tökéletesen tisztában is vagyok, ahogy azzal is, hogy valószínűleg nem sok kitűnő tanuló tudja lerúgni egy ember fejét a helyéről, és azokból sincsenek sokan, akik simán levágják a hármas hátraszaltót. Na de elég az önfényezésből!
Eltrappoltam a könyvtár legeldugottabb szegletéig, mert segítséget kérni a morcos könyvtáros nőtől eszem ágában nem volt, de tudtam, hogy az "Ókori mítoszok és történelem" könyv valahol szem előtt lesz, ha mégsem, akkor ráállítok pár kevésbé csinos elsős lánykát, hogy keresse már meg nekem. Istenem, hogy mennyi, mindent el lehet érni egy kis sármmal és akcentussal!
Arra viszont a legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy majd épp Ginny-t találom mélyen elrejtőzve a könyvek között. Végül is csak pelenkás kora óta ismerem, de egyszer sem láttam, hogy könyvet fogott volna a kezében, de önszántából könyvtárba biztos nem menne be. Rutinmozdulattal túrtam bele a hajamba, hogy az egyébként is rakoncátlan tincseim még kócosabbak legyenek és odasasszétztam elé.
"Mondd, hogy csak bukni készülsz valamiből és nem a halálos betegség vett rá, hogy ide gyere." villantottam rá egy száz wattos mosolyt. Utálom, hogy lassan egy éve már nem csak a legjobb barátomként nézek rá. Utálom, ahogy meglengeti néha a hajzuhatagát és az illata felém száll, azt meg pláne, hogy az önkéntelen mozdulataitól - amiket ő csak barátinak szán - egyszerűen kedvem lenne néha megcsókolni. De nem teszem, mert túl sokat ér nekem a barátsága, mint, hogy ilyesmivel elrontsam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
GINTARRÉ PARKER
student;;
student;;


Hozzászólások száma : 19
Join date : 2012. Aug. 05.

TémanyitásTéma: Re: KÖNYVTÁR    Kedd. Aug. 14, 2012 9:22 am


Minde
my little prince

Sorba szedegettem le a polcról azokat a könyveket amikből bármiféle információt, legenadát, mítoszt vagy egyáltalán bármit előkereshettem volna, de egyenlőre egyikben sem találtam semmi hasznosat. Sőt, egyre hülyébbnek éreztem magamat és volt egy olyan megérzésem, hogy távolabb kerülök a célomtól.
Nem tudtam hol keressek információt. Eszembe jutott már az összes Twilight epizód, a Drakula sztorik minden de az összes olyan elcsépelt faszságnak tünt így nem éreztem szükségesnek, hogy abból induljak ki.
5 könyvet lepakoltam magam mellé a földre, törökülésbe helyezkedtem és az összeset áttúrtam, de mivel nem volt kedvem felállni így nem is pakoltam vissza csak újabb könyveket szedtem le olyan magasságból amit a földön ülve is elértem.
Éppen valami használhatót találtam és el is kezdtem olvasni amikor felfigyeltem egy lezser hajbatúrásra majd egy száz wattos mosolyra amit egy kissé cinikus mondat kísért.

-Chhh én bukni? Mikor történt utoljára ilyen gyalázatos dolog, szépfiú? Egyébként tényleg bukni készülök...-mondtam azzal a mosolyommal amit minden hazugságomnál használok. Nem feltételeztem, hogy majd pont Ő fogja bevenni de nem is éreztem szükségesnek, hogy megosszam vele elmém háborodásának jeleit. Hátratúrtam a hajamat, hogy ne lógjon az arcomba, bár pár rakoncátlan göndör tincs egyből visszamozdult a helyére.
Az életemnek azon ritka szakaszát éltem meg amikor éppen nem álltam bukásra semmiből bár ez számomra is hihetetlennek tünt. De most hogy mindenből hármas vagyok most biztosan lazíthatok egy kicsit.

-Na és Te? Kinéztél valami szemüveges szexistennőt vagy csak aggódtál az életemért mert láttad, hogy épp ide vezetett dicső utam? Vagy csak én vagyok olyan szép, hogy utánamjöttél?-kérdeztem egy angyali mosollyal az arcomon miközben odébb túrtam a könyveket. Csak azt az egyet raktam a másik oldalamra félig a lábam alá amelyikben találtam hasznos dolgokat.
Felnyúltam a kezéért és nem túl erősen meghúztam lefelé jelezve , hogy letehetné a formás kis fenekét ha éppen van rá ideje meg kedve is hozzá.
A barátságunk szerintem sokat változott. Főleg amikor belezúgtam az öccsébe, aki viszont azóta sokat süllyedt a szememben hiszen nem is tudom már hány lány volt meg neki az iskolából.
Minde pedig. Minde a legjobb barátom. Szeretem őt az életemnél is jobban. Nem tudom, hogy Ő tudna-e engem jobban szeretni mint egy barátot. Egy biztos. Én nem fogom felrúgni ezt a dolgot ami köztünk van.
Vagy talán mégis? Túl nagy a kockázat. Itt is. Nem hiszem el. Ez már a második olyan dolog amit nem tudom , hogy szabad-e megpiszkálni. Komolyan mondom nem tudom mit tegyek.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
MINDAUGAS HALE
hunter;;
hunter;;


Hozzászólások száma : 14
Join date : 2012. Jul. 31.
Age : 24

TémanyitásTéma: Re: KÖNYVTÁR    Kedd. Aug. 14, 2012 10:04 pm


to my dearest...

Kíváncsi lettem volna, hogy Ginny annyira elmerült-e a könyveiben, hogy elfelejti kihez beszél vagy egyszerűen nem érdekli, hogy nyilvánvalóan hazudik. Nem csak a mosolya miatt tudom, hogy igazam van, de biztos hogy előbb hozzám fordult volna, nem a könyvekhez. Viszont ha Ginny nem akar elmondani valamit, akkor én nem fogom belőle kikönyörögni, úgy sem tudja sokáig tartani a száját.
"Segítsek?" mosolyogtam rá és lehuppantam vele szemközt, hátamat a falnak vetve. Felvettem az egyik könyvet a sok közül, ami körülötte pihent és forgatni kezdtem a kezeim között. Nem akartam megnézni miről szól, vagy talán csak nem mertem. Ginny azon szerencsések közé tartozik, akik nem tudnak az iskolában zajló dolgokról, és én azt akartam, hogy így is maradjon. Az igazság az, hogy féltettem, de nem ez volt az elsődleges okom. Ha megtudja ki is vagyok igazából egy életre meggyűlöl, amiért hazudtam neki. Nem, sose tudhatja meg, hogy vadász vagyok!
"Tudnod kéne drágám, hogy a szexistennők nem hordanak szemüveget és nem járnak könyvtárba" nevettem és egy egészen picurka pillanatig minden figyelmem elvonta a rakoncátlanul göndörödő haja. Néha azt kívánom bárcsak tudná, milyen hatással vannak rám ezek az apró mozdulatok és ne tenné ezeket. "Másrészt jövőhét keddre össze kell dobjak egy házidolgozatot, és még én sem tudhatok minden adatot fejből. Amúgy Becks üzente, hogy ha látlak, akkor csókoltat." Miért van az, hogy minden lány - beleértve az az egy is, amelyik nekem kéne - az öcsémért bolondul. Persze, nem panaszkodom én sem, de lassan kezd idegesítővé válni, menyire kihasználja a helyzetét. Arról meg inkább ne is beszéljünk, hogy a legfrissebb értesüléseim szerint Ginny is dob tőle egy hátast.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
GINTARRÉ PARKER
student;;
student;;


Hozzászólások száma : 19
Join date : 2012. Aug. 05.

TémanyitásTéma: Re: KÖNYVTÁR    Szer. Aug. 15, 2012 12:21 am


Minde
my little prince

Talán csak azt akartam, hogy tudja, hogy hazudok. Bár azzal is tisztában voltam, hogy ezt nem fogja az orrom alá dörgölni mert tudja, hogy így hamarabb kibukik belőlem. Franc.
Segítőkészen huppant le mellém én meg hirtelen köpni nyelni nem tudtam mert fogalmam sem volt, hogy mit mondjak neki a segítségről.

-Törire kellene... misztikus lényekről... valamiiiii.... öhm. Kiselőadás.-raktam össze kissé akadozva egy ártalmatlannak tűnő mondatot. Illetve annak tünt volna ha nem bénázom el. Féltem és ilyenkor nem bírtam normálisan hazudni és még csak annyi eszem sem volt, hogy elöbb gondolkozom és utána válaszolok. Akkor lehet, hogy valami használhatóbb csúszott volna ki a számon ehelyett. Szánalmas próbálkozásnak tünt így csak megeresztettem egy kissé fáradt mosolyt mintha már annyi ideje turkálnék ebben a témában. Lassan kifújtam a levegőt és Előre lökve magamat feltérdeltem. Széthúztam Minde lábait majd a magamnak készített helyre beültem. Hátamat a mellkasának támasztottam. Megfogtam az egyik kezét és az ölembe húztam. Megnyugtató volt amikor ilyen közel volt hozzám. Szerettem hozzábújni.
-Ajj ne mond már, hogy még soha nem fantáziltál egy csajról sem, hogy vajon milyen lehet szemüveggel és egy könyvvel a kezében valami szexi pózban, miniszoknyában és kigombolt blúzban...-mondtam halkan nevetve.
-Ja és ezek szerint akkor én sem vagyok az mert akármilyen ritkán is de járok ide...-mondtam már hangosabban felnevetve. Gyorsan adtam egy puszit az alkarjára, ezzel is betapasztva a számat. Nem akartam zavarni másokat meg azt sem , hogy ránkszóljanak. Pontosabban rám.
Házidolgozat. Semmi extra. A mondat vége viszont gyilkos volt. Mostanában kezdtem teljesen lemondani az öccséről mert állandóan más lányok ágyába járt ki és be és ez kifejezetten kiábrándító volt. Szóra nyitottam a számít de aztán rájöttem, hogy egy sértődött ovis szólalkozna ki belőlem így be is csuktam a számat. Egy fél perc lehiggadási idő után újra nekifutottam.

-Becks-nek üzenem, hogy az ajtóm zárva.-mondtam egy megkönyebbülő sóhajjal kísérve aztán újra elmosolyodtam.
Hátradöntöttem a fejemet Minde vállára. Ekkor eszembe jutott valami.

-Kellene a segítséged a kiselőadáshoz. A tanár azt mondta, hogy gyüjthetünk általánosságban is de választhatunk egy kifejezett legendát, mítoszt, fajt. Én inkább az utóbbinál maradtam. Már választottam is...-megemeltem a fejemet, hogy láthassam az arcát, a szemébe néztem és pokolian közel volt és ez egy pillanatra kis is zökkentett szóval a kelleténél jóval hosszabb szünetet tartottam-...a vámpírokat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
MINDAUGAS HALE
hunter;;
hunter;;


Hozzászólások száma : 14
Join date : 2012. Jul. 31.
Age : 24

TémanyitásTéma: Re: KÖNYVTÁR    Szer. Aug. 15, 2012 1:12 am


to my dearest...

Szóval törire kéne, mi? Annyira átlátszóan hazudott, hogy majd megölt a kíváncsiság, miért nem mondja el ami a szívét nyomja, és valószínűleg, ha nem mászik majdhogynem az ölembe kérdőre is vontam volna. De lehetetlen volt egyáltalán megszólalnom is, amikor hozzám bújt és intenzívebben éreztem e jelenlétét mint mostanában bármikor. Régen volt már, mikor otthon a faházban összekucorodtunk és vigyorogva meséltem neki a rémtörténeteket - amiknek a nagyja valójában igaz is volt. Akkor annyira természetesnek tűnt, hogy hozzám bújik félelmében, de most úgy éreztem magam, mint akit megcsapott az áram.
Tudom, hogy normális esetben simán a vállára támasztanám az állam és lazán kezelném a helyzetet, de egy ideje nincs olyan, hogy normális helyzet. Vagy csak én nem vagyok normális. "Soha életemben nem láttalak még kiselőadást tartani." jegyeztem meg halkan valahol a rengeteg haja mögött elbújva és görcsös mozdulatokkal próbáltam természetesen az ölében tartani a kezem. Még nekem is feltűnt, hogy mennyire műnek hat minden mozdulatom.
Talán nem a legjobb ötlet volt belegondolni egy szexi kis titkárnőbe nagy mellekkel, kigombolt blúzzal, de istenem, pasiból vagyok! Ginny meg valószínűleg tökéletesen tisztában volt azzal, hogy könnyen gondolkodom el dolgokon. És most kifejezetten piszkos dolgok jutottak az eszembe. "A helyzet az mivel még nem feküdtem le veled, nem tudom megállapítani, hogy szexistennő vagy-e, de ha kiderül, hogy igen, te leszel az egyetlen kivétel." Basszus, így belegondolva az elég kétértelműen hangzott. Legszívesebben jó sokszor belevertem volna a fejem a falba, de ehelyett inkább csak lefagyva néztem ahogy megpuszilja a karom. Nem szabadna embernek olyasmit éreznie soha, mint ahogyan én éreztem magam abban a másodpercben, és csak remélni tudtam, hogy a mellkasomnak feszülő háta nem érzi meg az a két kimaradt lélegzetvételt.
Egy balek vagyok, ilyen nincs! Mi a francért nem tudok inkább kinézni magamnak valami kiscsajt, aki nem Ginny?
"Valószínűleg te vagy az első és az egyetlen, aki ezt mondja neki. Össze fogod törni a szívét. nevettem fel szarkasztikusan. Ha valamit az öcsikém akar, azt úgyis megkapja, vagy kiharcolja, de az övé lesz. És ismertem már annyira, hogy tudjam, soha senki sem kosarazta ki, pedig annyiszor megérdemelte volna!
Ahogy a vállamra dőlt a haja csikizte a nyakamat, ezért arrébb sepertem az útból, és pont mint kiskorunkban rácsavartam az ujjamra. Valamiért mindig szerettem piszkálni más emberek haját, ám azt igen ritkán engedtem meg, hogy az enyémhez nyúljanak.
Kiselőadás a... vámpírokból? Komolyan?! Nincs olyan tanár, aki egy ilyen kiselőadással kockáztatná, hogy lebukjon, de azt is tudtam, hogy az összes izmom megfeszül arra a gondolatra, hogy bájosan el kell csevegnek valamiről, aminek titokban kell maradnia. "A vámpírok lejártak, írj inkább a zombikról, az sokkal menőbb. tereltem a szót, közben pedig én is hallottam mennyire hamisan cseng a hangom.
Azt az aprócska tényt, hogy ha nem harapok olyan erőset a számba, hogy kiserkent a vérem, akkor valószínűleg megcsókoltam volna inkább teljesen figyelmen kívül hagytam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
GINTARRÉ PARKER
student;;
student;;


Hozzászólások száma : 19
Join date : 2012. Aug. 05.

TémanyitásTéma: Re: KÖNYVTÁR    Szer. Aug. 15, 2012 1:54 am


Minde
my little prince

Öszeszorult a torkom, hogy ennyire próbáltam hihetően hazudni és Minde mindig talált valami kapaszkodót amivel bele tudott kötni a jó kis történetembe. Vettem egy mély lélegzetet, hogy összeszedjem magamat.
-Bukásra állok tudod... mentem magamat a kiselőadással.-mondtam egy zavarodott mosollyal. Nem tudom, hogy direkt csinálja vagy ez neki ennyire ösztönből jön de nagyon nehéz volt egyben tartani a kis történetemet. Még nem bukhatott ki belőlem. Még nem voltam benne biztos.
Feszült volt. Nem tudom, hogy a hazugsáom miatt, a kerülgetett téma miatt vagy a közelségem miatt. Eddig nem volt semmi különösebb baja amíg hozzá nem bújtam. Lehet, hogy már nem is vagyunk olyan jóba mint hittem? Világok készültek összetörni bennem.
A következő mondata igazán valódi volt. Amilyenek belőle ki szoktak törni. Mint egy igazi kamasz. Egy ártatlan mosoly jelent meg az arcomon és odébb toltam azt a könyvet ami érdekesnek bizonyult.

-Még nem...-mondtam suttogva mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Egy fél percen belül le is esett, hogy ezt nem magamban mondtam.
-Mármint öö. Hagyjuk.-zártam le gyorsan. Ebből már nem tudtam kimenteni magamat úgyhogy inkább hagytam a francba. Abból úgyis csak baj lenne ha nekiállnék magyarázkodni.
-Ahogy ismerem az öcséd... talál majd valakit aki megvígasztalja.-mondtam halkan nevetve. Rendszeres időközönként megfeszül a hátam mögött. A mozdulatai feszültek, nem természetesek. Tudnom kell, hogy ez miért van. A szabad kezemmel, amelyikkel nem az ő kezét fogtam, a combjára raktam. Közelebb húztam magamhoz, hogy jobban az ölelésében legyek. Közben a hajamat csavargatja. Ez az a dolog amit rajta kívül csakis a legjobb barátnőmtől viselek el. Senki mástól. Egy pillanatra becsuktam a szememet és elmerültem gondolataim kuszaságában de a reakciója érdekelt így tágra nyílt szemeim pásztázni kezdték az arcát.
Az ajka vérezni kezdett miközben... miközben próbálta másra terelni a figyelmemet. Nem tudom, hogy a közelségem miatt vagy a kibukni készülő téma miatt.

-A zombik gusztustalanok, filmeken jók de róluk nem tudnék jó fogalmazást írni.-mondtam egy könnyed mosollyal, de én is egyre feszültebb lettem.
Felemeltem a kezemet a combjáról és letöröltem az ajkáról a vércseppet.

-Elharaptad...-mondtam csendesen. Az ajkait figyeltem. Legszívesebben csak megcsókoltam volt. Ehelyett a padlóra szegeztem a tekintetemet. Lassan hátradöntöttem a fejemet a vállára és mivel a világító neoncső majdem kiégette a retinámat így becsuktam a szemeimet.
-Te mióta tudod, hogy az éjszakaisok...?-kérdeztem oldalra döntve a fejemet. Az arca felé. Illetve pontosabban beletemettem az arcomat a nyakába. Megfogtam a másik kezét is és azt is az ölembe húztam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
MINDAUGAS HALE
hunter;;
hunter;;


Hozzászólások száma : 14
Join date : 2012. Jul. 31.
Age : 24

TémanyitásTéma: Re: KÖNYVTÁR    Pént. Aug. 17, 2012 1:15 am


to my dearest...

Magam sem tudom, hogy ennyire kíváncsi vagyok arra, amit előlem rejteget, vagy csak az zavar, hogy hazudik nekem. Pedig tudja, menyire utálok nem tudni valamit.
"Ühüm, persze" Bólintottam, bár egy szavát sem hittem el, de ráhagytam. Idegesített, persze, de jobbnak láttam magamban duzzogni, mint olyasmit megtudni, amiről később kiderül, hogy nem akartam volna.
Mély levegőt vettem és próbáltam lazítani magamon, a tartásomon és a gondolataimon is. Eléggé megvisel néha, amikor ennyire belemerülök abba, mi lehetne közöttünk Ginny-vel, ha máshogy, máskor ismerjük egymást. De az ember nem állhat a gyerekkori legjobb barátja elé, hogy "azt hiszem szeretlek".
De Ginny mindig olyan volt, aki nem sokat gondolkodik mielőtt kinyitja a száját. És engem igazán megijesztett az az apró mondata. Még nem? Mintha elgondolkodott volna már rajta mi lenn ha...
"Szerintem is... bólintottam, és reméltem nem süt a hangomból az elkeseredettség. Erőt vettem magamon és kiűztem a fejemből minden kétértelmű gondolatokat és próbáltam csak arra koncentrálni, hogy segítsek neki. Milyen barát az olyan, aki hagyja megbukni a másikat? Főleg ha olyan okos, mint én... Ez elég szép önfényezésnek hangzott, remek! Nem mintha nem lenne bennem egy -valljuk be - elég nagy mértékű egoizmus, de néha még én is érzem, ha túllövök a célon.
Nem volt kedvem sokat beszélgetni az öcsémről. Mostanában egyre rosszabb a kapcsolatunk. Imádom, meg minden, de egyre ritkábbak azok a pillanatok, amikor levetkőzi azt az egoista "mindenkit megdugok" álarcát és tényleg az öcsikémmé válik. A nagyképű, köcsög Becks-ből pedig nem kérek.
[color=olive]"Nem fog sokáig bánkódni, az tény."[color] bólintottam és elengedtem haját, hogy inkább megint összekócoljam a sajátom. Utálom, amikor normálisan áll. "Ne szóld le a zombijaimat, kiscsaj!" Végre! Egy ideje először bukott ki belőlem egy tipikusan Mindés vigyor. Képzeletbeli pacsi magamnak. Aztán amikor észrevette, hogy kiharaptam a szám megint visszaburkolóztam abba a fura ködbe, ami mostanában körülvett. Minek kell neki mindent észrevenni? - mérgelődtem magamban. Gyors beharaptam a szám. "Jah, véletlen volt" motyogtam, és a következő kérdése a földhöz vágott. Nem is tudtam neki rendesen válaszolni, csak amikor már jó fél méterre csusszantam tőle. Nem mintha zavart volna a közelsége, de nem tudtam normális elterelő-hadműveletet kitalálni, amikor hozzám bújik és a számat bámulja. "Én nem tudok semmit az éjszakaisokról" hazudtam, valószínűleg elég átlátszóan.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
GINTARRÉ PARKER
student;;
student;;


Hozzászólások száma : 19
Join date : 2012. Aug. 05.

TémanyitásTéma: Re: KÖNYVTÁR    Pént. Aug. 17, 2012 9:21 pm


Minde
my little prince

Hazugságok a semmiért. Legalább nem szemrebbenés nélkül csinálom hanem teljesen átlátszóan, hogy még véletlenül se higyjen nekem. Ő is hasonlóképpen tett csak ő közben görcsösen igyekezett azon, hogy minden mozdulatával hihetöbbé tegye a történetet csak nem jött össze neki. Szeretem Mindet és tudtommal ő is engem és ha titkolózik előttem arra valami rohadt jó ok kell. A szexuális téma néhány pillanatra elvonta a fiyelmemet a másik témáról de amikor közölte, hogy szerinte is inkább hagyjuk akkor elég gyorsan visszakattant az agyam mivel emiatt a mondata miatt elég sok dolgot lezártam magamban. Olyan hangsúllyal mondta, hogy bebiztosított arról, hogy nem akar tőlem semmit és az előző mondata az csak szimplán nyelvbotlásnak betudható.
Egy pillanatra olyan lett mint régen aztán valami megint elkattant benne és végül az utolsó mondatom olyan szinten megütötte, hogy elhúzódott tőlem és még a szemembe is hazudott. Én meg ott ültem egyedül, védtelenül éreztem magamat és természetesen hülyének mindamellett hogy tudtam hogy igazam van. Jobb formámban most elsütöttem volna egy poént, hogy mindketten oldódjunk és tovább tudjunk lépni.Most meg csak ültem, a szemeit figyeltem aztán csak bólintottam egyet és felálltam. Visszapakoltam a könyveket, az összeset azon az egy használhatón kívül. Ez egy olyan téma volt ahol nem akartam hogy hazudjanak nekem de tőle nem fogok megtudni semmi. Látszik az arcán. Már megvan a védelmi startégiája amivel az összes támadásomat el tudja hárítani.
Lassan viasszaültem és a szemben lévő polcokat bámultam. Tudtam, hogy a stratégiáját egyetlen mondattal tudom csak megdönteni. Abban viszont nem voltam biztos hogy ki tudom mondani anélkül, hogy elsírnám magam úgyhogy még vártam egy fél percet hogy összepakoljam a lelkemet aztán oldalra billentettem a fejemet és egyenesen a szemébe néztem.

-Ne hazudj nekem.-mondtam csendesen és beletúrtam a hajamba.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
MINDAUGAS HALE
hunter;;
hunter;;


Hozzászólások száma : 14
Join date : 2012. Jul. 31.
Age : 24

TémanyitásTéma: Re: KÖNYVTÁR    Szomb. Aug. 25, 2012 10:23 pm


to my dearest...

Mély levegőt vettem. Végül is nyilvánvaló volt, hogy ha a legjobb barátommal egy suliba járok, ráadásul olyan helyre ahol vámpírok is tanulnak, nem marad sokáig titokban semmi. Főleg, hogy utálok neki hazudni, és nyilván nem is csinálom valami jól. Éljen! Két pillanat alatt átgondoltam, hogy mi legyen.
Egyrészt nem akartam neki elmondani semmit csak átölelni és közölni vele, hogy mennyi szerencsétlenül belezúgtam. De féltem. Nem különösebben attól, hogy visszautasít, azt talán túlélem. De gyáva voltam kockára tenni a barátságunkat. Mert ha megtudja mi van, soha többet nem leszünk igazán jóban, és nem akarom elveszíteni a legjobb barátomat! Ugyanakkor a gondolat, hogy talán nem csak én érzek így még csak meg sem fordult a fejemben. Hogy miért? Egyrészt Becks miatt. Talán már nincs belezúgva, de akkor is csak az öcsém... Plusz sohasem láttam rajta semmit ami arra utalt volna, hogy többet akar. Vagy vak lennék? Remélem...
És itt vannak a vámpírok is. El kell mondjam neki, valószínűleg már sejti, vagy tudja is akár. De megerősítést akar. Nem kéne beszélnem neki róla, de nem hazudhatok tovább. Ha megutál érte, hát legyen. Gőzöm sincs mit fog hozzá szólni. Megijed? Félni fog? Őt ismerve nem hinném.
Mély levegőt vettem. Elmondom neki. Itt van az ideje. Talán ha az egyik titkomat sikerül kiböknöm, előbb-utóbb képes leszek a másikat is elmondani neki. Talán...
Odamásztam mellé. Nem akartam kipakolni az ölemből, de tény, hogy könnyebb volt így átgondolni a dolgokat. Ráadásul ha mellette vagyok könnyebben kiszaladnak a titkaim. Ami talán nem olyan jó, de így kell legyen.
"Mit szeretnél tudni? hajtottam a fejem a vállára és összeszorítottam a fogam. Most vagy soha.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
GINTARRÉ PARKER
student;;
student;;


Hozzászólások száma : 19
Join date : 2012. Aug. 05.

TémanyitásTéma: Re: KÖNYVTÁR    Vas. Aug. 26, 2012 12:16 am


Minde
my little prince

A lelkem pillanatnyilag egy kirakós volt aminek a darabkái összekeveredtek és nem tudtam mi hova való, hova illik. A legjobb barátom titkolózik és valószínüleg csak én halucináltam be ,hogy esetlegesen többet szeretne tőlem és bevallom őszintén ez fájt. Talán tényleg Becks a nekemvaló. Ha vele jönnék össze akkor nem menne tönkre a barátságunk Mindel és Ő egyértelműen érdeklődik irántam. Mondjuk. Gyorsabban kidobna mint ahogyan pislognék. És mi van ha én már Mindet szeretem?
Lassan próbáltam összerakni magamat és így egyre stabilabb lettem. Legalább egy dologban teljesen biztos lehettem, hogy vámpírok léteznek és csak néhány folyosó választ el minket egymástól. Néhány folyosó választ el minket a haláltól.
Oldalratúrtam a hajamat, hogy ne zavarjon a kilátásban. Minde helyében én is ezt tettem volna. Próbáltam volna őt megóvni a valóságtól azért, hogy ne élje mindennapjait félelemben.
Azt hittem félni fogok, ha már biztos leszek benne. De nem éreztem semmit. Csak megnyugvást, hogy nem pörög már ezen az agyam, hogy megőrültem-e, igazam van-e vagy csak szimplán hülye vagyok. Már tudtam, hogy igazam van. Már nem féltem. Csedesen figyeltem ahogy visszamászik mellém és a fejét a vállamra hajtja. Megadta magát. Nyertem. Mindent elmond.
Felcsillantak a szemeim. A bőség zavara hirtelen öntött el és nem is tudtam mit szeretnék megtudni elsőnek.

-Lehetőleg mindent, de megpróbálom lebontani kérdésekre...-mondtam csendesen és elmosolyodtam. Kicsit végiggondoltam hogy mivel kezdjem Addig meg a keze után nyúltam és összekulcsoltam ujjainkat.
-Milyenek? Mármint. Erősek, gyorsak, csillognak a napon vagy elégnek? Az ezüst tényleg bejön és a szenteltvíz vagy a fokhagyma?-tört ki belőlem hirtelen. Kicsit hadartam miközben próbáltam vázolni, hogy mit is akarok megtudni de szerintem értette mert nem ez volt az első, hgy nem figyelek oda a beszédtempómra. Hirtelen lesütöttem a szememet mert eszembe jutott az eredeti dolog amit a leginkább tudni akartam.
-Mi még miért vagyunk életben?-kérdeztem csendesen. Ezek után a kérdések után reménykedtem, hogy nem az következik, hogy ’csak vicceltem, te viszont megőrültél.’
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
MINDAUGAS HALE
hunter;;
hunter;;


Hozzászólások száma : 14
Join date : 2012. Jul. 31.
Age : 24

TémanyitásTéma: Re: KÖNYVTÁR    Vas. Aug. 26, 2012 3:07 am


to my dearest...

Ahogy a kezét néztem, amint összefonódnak ujjaink és elkalandoztak a gondolataim. Én mindig is úgy nevelkedtem, hogy tudtam, léteznek vámpírok, és kisgyerek korom óta edzettek arra, hogy ha kell, meg is ölöm őket. Nehéz elmagyarázni valakinek, hogyan is működik ez. Órákig tudtam volna mesélni, de gyorsnak kellett lennem, és érthetően magyarázni. Megpróbáltam.
"Egyszerre csak egyet hé!" nevettem a hadarásán. Nem hibáztatom, a helyében én is azonnal tudni akarnék mindent. "Szóval erősek és gyorsak, igen. Erősebbek mint te vagy én vagy bárki más ebben az iskolában. És nem, nem csillognak, és mielőtt megkérded nem is robbannak szét gusztustalan cafatokra, ha karót döfsz a szívükbe." nevettem, miközben folyamatosan az ujjait néztem és játszottam velük. Próbáltam kizárni minden buta mesét vagy sorozatot, amit ismertem a vámpírokról, mert ez más. Úgy kell elmesélnem neki, hogy megértse, ez nem mese többé. "Vannak olyanok, akik vámpírnak születtek, és elég büszkék is a származásukra, másokat vámpírrá változtatnak. Nem öregszenek, és nem árt nekik se a napfény se az ezüst. A fa megsebesíti őket, de ha meg akarod ölni, a fejét kell levágni." próbáltam lassan összefoglalni, félve, hogy közben sokkot kap. Mennyire lehet neki ez most sok(k)?
"Azért élsz, mert vértablettákon élnek." Nem gondoltam, hogy okos dolog lenne figyelmeztetni, hogy néhányuk előszeretettel harapdálja a diákok nyakát is titokban. Nem kell, hogy féljen, amég nem hívja fel magára egyetlen vámpír figyelmét. "Azonkívül Becks gyakori vendég a vámpírlányok ágyában, tud rájuk hatni. Nem hiszem hogy hagyná, hogy bántsanak. vontam vállat. Kicsit az öcsém ellen beszéltem? Kit érdekel.
Feszült voltam és a jófiú énem valahol elszökött, amikor elkezdtünk a vámpírokról beszélgetni. Mélyen benyúltam a zsebembe előhalászni a Marlboromat. Nem, nem érdekelt, hogy könyvtárban vagyunk, vagy valaki beszólhat. Egyszerűen csak rágyújtottam és ráérősen néztem a gomolygó füstöt.
"Ginny, én vámpírvadász vagyok" böktem ki olyan természetesen, mintha azt mondanám, kék szemem van...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
GINTARRÉ PARKER
student;;
student;;


Hozzászólások száma : 19
Join date : 2012. Aug. 05.

TémanyitásTéma: Re: KÖNYVTÁR    Vas. Aug. 26, 2012 11:22 am


Minde
my little prince

Szépen elraktároztam magamban az információkat, hogy össze tudjam rakni a képet. Figyeltem és nem szóltam közbe hiszen így is elég sokat kérdeztem tőle egyszerre. Az egy kissé azért elgondolkodtató volt, hogy vajon Minde miért tud ennyi mindent arról, hogy hogyan lehet kicsinálni egy vámpírt. Mondjuk. Én is tudom hogyan kell ebert ölni annak ellenére, hogy még soha nem tettem meg. Jó ez egy jó kifogás az ellen, hogy aggódni kezdjek. Kicsit elveszítettem a fonalat amikor elkezdett az ujjaimmal játszani mert teljes mértékben lefoglalt az a dolog de amikor újra megszólalt hamar kapcsoltam, hogy ne maradjak semmiről le.
Szóval vámpírrá lehet változni. Mégsem olyan elit dolog és nem is teljesen különálló faj. Leszedni a fejüket? Hát ez nem túlságosan bíztató. Pokolian nehéz lehet őket megölni szóval itt az összes ember halálra van ítélve ha azok a túlsó szárnyban eldurvulnak és úgy döntenek, hogy frissen csapolt vérrel koccintanának. Vértabletták? Mi a franc? Mi a rohadt isten történik ebben az iskolában és ki az az elmeháborodott aki egy ilyen intézményt hoz létre?
Sorba kaptam kisebb sokkokat. Fej levágás, vértabletta, Becks vámpírokkal dug, de megvédene.
Kezdtem úgy érezni, hogy a körülöttem lévő normális emberek száma rohamosan csökken és leginkább egyre korlátozódik. Minde-re. Rászegeztem a tekintetemet és amikor rágyújtott felsóhajtottam. Oda akartam hajolni hozzá, meg akartam csókolni mert mostmár sokkal többként volt rá szükségem mint barátra. A következő mondata viszont visszarántott. Egyedül éreztem magamat hiába fogta a kezemet. Azt hittem, hogy ettől a fiútól semmi nem tántoríthat majd el. Tévedtem. Olyan rég óta hazudott nekem. Olyan sok mindent nem mondott el. Lassan kihúztam az ujjaimat a kezéből és azt a magamnáltartott egy könyvet is visszacsúsztattam a polcra. Még egy fél percig nem mozdultam. Nem bírtam.

-Ki a franc vagy te?-kérdeztem csendesen. Haza akartam menni. El innen vissza a szülővárosomba ahol még minden normális volt. Lassan felálltam majd sarkon fordulva futni kezdtem. Befogtam a számat, hogy ne sírjak fel túlságosan hangosan. Az egyik sornál befordultam és néhány lépés után a hátamat a polcnak támasztva a földre csúsztam. Magamhoz húztam a lábaimat és szorosan átöleltem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
MINDAUGAS HALE
hunter;;
hunter;;


Hozzászólások száma : 14
Join date : 2012. Jul. 31.
Age : 24

TémanyitásTéma: Re: KÖNYVTÁR    Vas. Aug. 26, 2012 11:51 am


to my dearest...

Azt hittem, hogy elmondani az igazat, megkönnyebbülés lesz. Nem kell többet hazudnom, sem arról, ki vagyok, sem arról, milyen hely is ez. Hogy majd szépen kézen fogva elsétálunk a naplementében, valahol a tengerparton és életünk betétdalaként valami gagyi fiúbanda szerelmes dala szól majd.
Hát...
HÜLYE VAGYOK!
Mert az az igazság, hogy elmondani mindent a vámpírokról egy dolog, kimagyarázhattam volna, hogy miért hazudtam. Féltem hogy őrültnek néz? Hogy megijed és mindenkinek elkotyogja? Sok variáció van. De én nem akartam tovább hazudozni, azt akartam, hogy az életemnek azt a részét is megismerje, ami eddig rejtve volt előtte.
Erre én barom mit csináltam? Közöltem vele egy egyszerű mondatban, hogy "Bocsi szivi, minden vagyok, csak az akinek gondoltál nem." Most ennyire naiv lennék, vagy egyszerűen csak az öröm, amit abban a másodpercben éreztem elvette a józan eszem. Miért nem tudtam várni? Miért kellett nekem mosolyogva közölni "a te Mindéd egy kibaszott nagy hazug, ráadásul arra tanították kisgyerek kora óta, hogy szétrúgja a másik szárnyban élő faj seggét". Nyilván, minden normális lány ezt mosolyogva, és bólogatva fogadja, mi? Hirtelen nagyon mérges lettem önmagamra.
Azonnal felpattantam, hogy megkeressem. Meg kellett találnom! Nem csak, mert féltem, hogy minden, amit rázúdítottam rossz hatással lesz rá, vagy, hogy bajba sodorja magát. Meg kellett neki magyaráznom, vissza kell nyerjem a bizalmát!
Rohadtul fájt, de rohadtul jogos is volt amit mondott. Valószínűleg én is hasonlóan reagáltam volna, csak talán én fel is pofoztam volna magam. De ami késik, nem múlik.
Ledobtam a félig leégett csikkem a földre és fekete nyomot hagyva a padlón eltapostam. Nem érdekelt, hogy ha megtalálják kiakadnak, az sem, hogy ha rájönnek, hogy én voltam, a szobámból sem tehetem ki a lábam az év többi részében. Egyedül az érdekelt, hogy megtaláljam Ginnyt.
És meg is találtam. Egyrészt, mert ismertem, másrészt mindig is volt az a kis plusz hülyeségem, hogy bármit, vagy bárkit könnyen megtalálok. Anya szerint egyszer ez tesz majd engem kiváló vadásszá. Szerintem meg inkább csak bajba sodor.
Mély levegőt vettem, ahogy megláttam az ismerős barna loboncot. Szívem szerint felkaptam volna és egyszerűen megcsókoltam volna. De nem tettem. Sem a hely, sem az alkalom nem volt megfelelő.
De hé! Mikor lettem én olyan bátor, hogy arról kezdtem volna gondolkodni, hogy előbújok a nyúlüregemből és csinálok is valamit? Talán most, amikor pár perce abban a hideg tudatban élek, hogy örökre meggyűlölt...
"Hagyd, hogy elmagyarázzam, kérlek." térdeltem le elé, és kiskutya szemekkel néztem rá. Csak reméltem, hogy most is úgy hat rá, mint kiskorunkban és nem fog elrohanni előlem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
GINTARRÉ PARKER
student;;
student;;


Hozzászólások száma : 19
Join date : 2012. Aug. 05.

TémanyitásTéma: Re: KÖNYVTÁR    Vas. Aug. 26, 2012 7:41 pm


Minde
my little prince

A torkom összeszorult, a tüdőm fájt miközben próbáltam magamba fojtani a sírást ami szép lassan sikerült is. Az általam ismert viág romokban hevert és bizonyos részei összeomlottak. Ezzel talán még nem is lett volna bajom, de az nagyon is fájt, hogy a legjobb barátom ,aki a viharpajtim volt kiskoromban, mindigis a szemembe hazudott.
Sokat vagyok egyedül és nem zavar, de most hogy magányos voltam most más volt a helyzet. Olyan érzés volt mint amikor először szakítottak velem. Mocskosul fájt és két hétig sírtam és Mindenek minden nap ott kellett nálam lennie, mert csak tőle nyugodtam meg. Most viszont nem tudtam mibe kapaszkodni.
A hidas balesetem után amikor majdnem belefulladtam a folyóba azóta nem féltem. Soha egyszer sem. Mindez azért volt mert semmit nem találtam annyira ijesztőnek mint amikor a vízben elernyedtek a karjaim és már nem bírtam kűzdeni. Most féltem. Nem azért mert vámpírok élnek a másik szárnyban. Hiszen én is hallottam. Becks el tudja intézni, hogy ne én legyek a vacsora. Az viszont, hogy pillanatnyilag úgy érzem, hogy a legjobb barátom még soha nem volt tőlem ilyen távoli az viszont tényleg kicsinált. Az egyik oldalam már most hiányolta Mindet a másik felem viszont rohadt dühös volt rá úgyhogy nem igazán tudtam, hogy mit tegyek főleg amikor megjelent a soromban és már előttem is volt.A fél arcomat kitakarta a térdem a szemem könnyes volt és a hajam is kicsit z arcomba lógott. Szerettem volna azt érezni mint eddig, hogy a közelsége jó és megnyugtató de most azt a kettős örlődést éreztem magamban. Szóval még magyarázkodni akar. Kicsit féltem, hogy lesz még valami amit még nem mondott el. Mondjuk mostmár úgysem mondaná el. Az előző reakcióm után biztosan nem. Nem szokása kockáztatni..... elvileg. Ha legalább ezt jól tudom róla.

-Hallgatlak...-mondtam kicsit megemelve a fejemet, hogy ne csak egy kis dörmögés hallatszódjon ki a combjaim mögül. Viszont amint becsuktam a számat visszarejtettem a fél arcomat a lábaim mögé. Végignéztem az arcán. Valami kapaszkodót akartam kereszni de most képtelen voltam a jelek tanulmányozására így újra a padlóra szegeztem a tekintetemet. Nem akartam látni a kiskutya szemeit amiket annyira imádtam. Most nem. Igazából érdekelt, hogy ezt hogyan is fogja majd kimagyarázni bár lehet, hogy abban sem volt biztos, hogy idáig eljut és esélyt adok neki szóval nem tudom mennyire gondolta át az élet nagy dolgait, de mostmár rohadtul elegem van a hazudozásból mert úgy tűnik hogy eddig csakis ez történt. Hazugságok hazugságokra halmozva mindez egy tökéletes rendszerben. Én meg tökéletes homályban.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
MINDAUGAS HALE
hunter;;
hunter;;


Hozzászólások száma : 14
Join date : 2012. Jul. 31.
Age : 24

TémanyitásTéma: Re: KÖNYVTÁR    Csüt. Aug. 30, 2012 8:00 am

Utaltam magam, amiert lattam a szemeben -abban a masfel masodpercben ameg kilatszott a haja mogul - hogy minden bizalmat elveszitettem. Teny, megerdemlem, de azert nyilvan nem volt kellemes erezni, hogy a baratsagunk csak egy hajszalon mulik. Marpedig nekem mindent a baratsagunk jelentett. Egy biztos, nem mostanwban lesz batorsagom ele allni a masik titkommal. Orulok, ha most rendbe tudok hozni mindent, nemhogy meg elrontani ujra!
Leultem ele es komolyan neztem ra, bar o ugysem latta az arcomat.
"Figyelj en ugyan az vagyok. Szigoruan veve nem hazudtam neked, csak nem mondtam el, hogy miert jarattak anyamek nulla eves korom ota edzesekre. Anya csaladja mar regota ezzel foglalkozik, mondhatni megelhetes szeruen. Apam meg benosult ide. Valoszinuleg termeszetes, hogy en meg Becks igy lettunk felnevelve. Anya jo vadasz, ha nem a legjobb, de feltett minket, es mindig azt mondta, csak onvedelembol hasznaljuk, amit tanultunk." szivem szerint odabujtam volna melle, atoleltem volna a vallat es megnyugtattam volna, hogy ugyan az a Minde vagyok aki eddig, csak talan egy kicsit tobb. Meg tudom vedeni ha kell barmitol, amitol fel. Ketsegbeesett arcat latva biztos voltam benne, hogy ha eddig egy icipici eselyem is volt arra, hogy tobb legyek, mint a baratja, elbasztam. Nagyon csunyan.

(bocsanat, de a telefonom nem biztos, hogy szeret engem)
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
GINTARRÉ PARKER
student;;
student;;


Hozzászólások száma : 19
Join date : 2012. Aug. 05.

TémanyitásTéma: Re: KÖNYVTÁR    Pént. Aug. 31, 2012 1:56 am


Minde
my little prince

Minden kétségessé vált. Nem tudtam, hogy mit kellene tennem. Nem tudtam hogyan tudnék megbízni benne ezek után. Én mindent elmondtam neki. Megnyíltam neki és ez volt érte a hála. Azt hittem neki jelent majd valamit hogy kiskorunk óta barátok vagyunk. Elkezdett beszélni és amikor kinyögte azt a tipikus szöveget, hogy nem hazudott csak nem mondta el rávillant a tekintetem de úgy hogy még én is megijedtem magamtól annak ellenére, hogy nem láttam a saját arcomat. Kedvem támadt bemosni neki egyet csak ha ő vámpírokkal verekszik akkor nem tudom, hogy mennyi esély lenne arra , hogy eltalálom/ fáj neki/ nem kapja el a kezemet. Vissza fogtam magam és ne mostam be neki ezért bár szerintem sokat dobott volna a hangulatomon. Becks is vámpírvadász. Ez a része a dolognak már kevésbé zavart mert vele nem szoktam lelkizni úgyhogy Becks-hez nem sok dolog köt rá nem lenne jogos ha haragudnék. Neki én sem mondok el semmi bár csodálkozom, hogy nem mondta el csak azért hogy kicsesszen Minde-l. Ez mondjuk jellemző lett volna rá.
Hiába ült előttem már nem éreztem a közelségét.

-Hazudtál nekem akárhogyan is nézem. Ha megcsal a pasim és utólag derül ki és közli velem, hogy végülis nem hazudott csak nem mondta el. Biztos lehetsz benne hogy kiverem az összes létező fogát mert ez hazugság drágám...-mondtam visszahajtva a fejemet a lábaim mögé.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
MINDAUGAS HALE
hunter;;
hunter;;


Hozzászólások száma : 14
Join date : 2012. Jul. 31.
Age : 24

TémanyitásTéma: Re: KÖNYVTÁR    Pént. Aug. 31, 2012 2:42 am

Abban a pillanatban azt ereztem, hogy en vagyok a vilag legszerencsetlenebb embere. Eskuszom, en csak megvedeni akartam a vilagtol, ami valojaban az enyen is. Kozben arra nem gondoltam, hogy nem kene hazudnom neki. Ezzel talan nagyobb bajba sodortam, mintha elarultam volna mneki mi bujhat meg a szekrenyben. Megsem ettol feltem hogy baja esik, mert tudom, hohy meg tudnam vedeni. De attol rettegtem, hogy elveszitem a baratsagat.
"sajnalim, hogy hazudtam neked Ginny" rissz viltni, mekkorat csalodott bennem. Ugyanakkor nem tudtqm mut mindani meg. Hagynom kellett neki idot, hogy kiheverje, hogx feldolgozza magaban mindazt amit most megtudott. Feltem, hogy vel.gleg meggyulol.
Lassan feltapaszkodtam, es tehetetlenul tordeltem a kezeimet. Szuksegem volt a nikotinra, hogy hellyrerazzam magam!! Leneztem a lanyra, es kibyujtottam a karom, hogy beleturjak a hajaba, am feluton meggondoltam magam es inkabb a sajatom kicoltam ossze. Nem hianyzik, hogy meg fel is pofozzon.
"Szeretlek Ginny" nyogtem es sarkon fordultam. Meg sem alltam a raktarhelyisegig, tele kopott, regi konyvekkel. Tilos volt bejonni, en pedig szeretem a tilos dolgokat. Beultem a regi, dohos fuggonnyel keretezett ablakba es melyet szippantottam. Avkonyvillatt mogott ott volt meg valami: az eldobalt csikkeimbol arado dohanyillat. Ujbol ragyujtottak es figyeltem a lusta karikakat elszallbi es szertefoszlani.
Magam sem tudtam miert bukott ki belolem a szo. Sokszor mondtam neki, es remeltwm nem nyilvanit neki tobb jelentoseget, mint regen. Viszont en magam sem tudtam, hogyqn ertettwm. Ahhoz gyava voltam, hogy igqzan oszinte legyek, de sokkal tobbrol volt szo, mint barwti szeretetrol...

/cellphone strikes again/
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
GINTARRÉ PARKER
student;;
student;;


Hozzászólások száma : 19
Join date : 2012. Aug. 05.

TémanyitásTéma: Re: KÖNYVTÁR    Pént. Aug. 31, 2012 4:02 am


Minde
my little prince

Csendesen hallgattam nem néztem fel csak a rezdüléseit figyeltem. Hallottam ahogy felállt és végigropogtatja az ujjait. Ideges vagy kétségbeesett innen nehéz volna megállapítani. Több mint valószínű sőt majdnem biztos voltam abban, hogy csak védeni akart. Viszont nem hiszem, hogy valaha is annyira gyengének látott volna, hogy ne bírnék megbirkózni a valósággal. Tudatlanság kincs, de fáj amikor összeomlik az álomkép amiben éltél.
Aztán azt mondta, hogy szeret. Mindigis rajongtam ezért a dologért, ahogyan kimondta. Most viszont komolyabbnak tűnt a hangja közben. Sokkal őszintébb volt. Hallottam ahogyan elmegy. A legjobb barátom. Pontosan tudtam hova megy. Még néhány percig a padlót maradtam és azt ismételgettem a fejemben, hogy mennyire szeretem őt. A hiánya fájdalmasabb volt mint a jelenléte. Lassan álltam fel és az egyik ablakhoz mentem. Kinyitottam hogy a friss levegőtől elmúljon arcom pirossága. Letöröltem a könnycseppeket az arcomról és vettem egy mély lélegzetet. Becsuktam az ablakot és a raktárhoz sétáltam. Nyugodt lélekkel sétáltam be az ajtón és becsuktam a hátam mögött az ajtót. Odasétáltam Mindehez.

-Szemétláda vagy...-mondtam miközben kifelé pislogtam az ablakon. Lassan ráemeltem a tekintetemet az arcára.
-És én is szeretlek. Remélem tudod hogy ezért vagyok még itt.-mondtam csendesen. Félkézzel megérintettem az arcát. Odahajoltam hozzá és megpusziltam közvetlenül a szája mellett az arcát.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
MINDAUGAS HALE
hunter;;
hunter;;


Hozzászólások száma : 14
Join date : 2012. Jul. 31.
Age : 24

TémanyitásTéma: Re: KÖNYVTÁR    Pént. Aug. 31, 2012 8:53 am



to my dearest

Ideges voltam, frusztrált és zavarodott egyszerre. És sosem jó, ha ez a három érzelem találkozik azzal a mérhetetlen tettvággyal, ami abban a percben elöntötte a testemet. Jobban hatott rám, mint bármilyen adrenalin, és a késztetés, hogy tegyek valamit, nem akart megszűnni. Néztem a gomolygó füstöt, a leégő cigaretta ismerős ropogása apró mosolyra késztetett. Mikor néztem én úgy utoljára a világot, hogy nem görcsöltem azon, mi a helyes? Idejét sem tudom, hogy mikor voltam legutóbb igazán önmagam, és mikor engedtem meg azt a luxust, hogy spontán legyek. Szilárdan hittem abban, hogy a kezemben kell tartanom mindent és közben valahol félúton elveszítettem önmagamat is. Talán példát kellene vennem az öcsémről, és úgy kezelni az életet, ahogyan a korombeliek teszik, vagy ahogyan én is tettem régebben. Ötletem sem volt, mikor lettem ennyire pedáns és megijesztett a gondolat, hogy valójában ez a Minde közelében nincs annak a Mindének, aki legutóbb otthagyta Vilniust.
Tudtam, hogy Ginny utánam fog jönni. Gonosz voltam, mert tudtam, hogy akármennyire is haragszik, nem tűnt el az a kötelék, amit sok év alatt bontakozott ki. Talán egy másodpercig megfordult a fejemben, hogy már nem érdeklem, de amikor megláttam azt az ismerős barna fejet az ajtóban akaratlanul is vigyorra húzódott a szám. Talán megkergültem, talán csak kellett egy lökés, de őszintébbnek és bátrabbnak éreztem magam, mint valaha. Ugyanakkor egy kis vészharang csilingelt a fejemben, hogy talán mégsem vagyok annyira merész, mint azt gondoltam. Nem érdekelt.
”Sosem mondtam, hogy nem vagyok.” Nyújtottam ki a nyelvem és meg sem fordult a fejemben, hogy viselkednem kéne. Nincs olyan, hogy jó én, meg rossz én. Vagy én, meg a hibáim és a képességeim, így kell elfogadnom magamat is, nem rágörcsölni a tökéletességre.
Talán… meg mert átkozottul jóképű vagyok.” mosolyogtam játékosan.
Egy pillanatra a világ a másik irányba kezdett forogni. Talán csak megőrültem, ez a magyarázat mindenre, de ajkait megérezve a szám sarkában határozottan elment az eszem. Mogorván fontam ujjaimat a hajába és óvatosabban csókoltam meg, mint előtte bárkit is…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
GINTARRÉ PARKER
student;;
student;;


Hozzászólások száma : 19
Join date : 2012. Aug. 05.

TémanyitásTéma: Re: KÖNYVTÁR    Szomb. Szept. 01, 2012 1:35 am


Minde
my little prince

Nem tudtam mi lesz velünk. A legjobb barátommal akit szerettem. A kibékülés nem lesz nehéz mivel túl sok dolgon vagyunk már túl ahhoz, hogy huzamosabb ideig haragudjak rá. Meg egyébként is. Kinek mesélném el a dolgaimat hogyha vele már nem állnék többet szóba.
Amint beléptem abba a szobábas és megláttam az arcát láttam hogy a dolgaink helyrejöttek és visszakaptam azt a fiút akit már annyira jól ismertem. Eltünt az a dura köd a szemeiből, mozdulatai normálissá váltak és nem volt tiszta ideg. Az elmúlt napokban eléggé aggódtam már, hogy ezt az arcot már soha nem fogom viszont látni. Most az egyszer kivételesen örültem neki, hogy tévedtem. A szavai egyenként vették le a köveket a szívemről. Halkan felnevettem. El akartam kapni a kinyújtott nyelvét, de nem voltam elég gyors.
A puszinál pedig megtörtént az amire most nem számítottam. Egyáltalán. Megcsókolt, de olyan finoman mint az álom. Lehunytam a szememet és visszacsókoltam. Kicsit olyan érzés volt mintha a saját bátyámmal csókolóznék mert Minde kb olyan közel állt hozzám. Fura érzés volt, de egyben jó. Félkézzel beletúrtam a hajába és közelebb húztam magamhoz. Félperc múlva lassan elhúzódtam tőle. Abban a pillanatban nem igazán tudtam eldönteni, hogy mit is mondjak neki így zavaromban csak halkan felnevettem és hajam mögé bújva vettem egy mély lélegzetet. Vártam egy kicsit, hogy eltűnjön a pirosság az arcomról majd hátratúrtam a hajamat. Kicsit féltem. Minde nem igazán a hosszú kapcsolatokról híres de nem hiszem hogy engem bántani akarna viszont Becks valószínüleg bepróbálkozik majd hogy keresztbe tudjon tenni a bátyának. Istenem adj erőt....

-Nagyon remélem, hogy nem csak szórakozol velem....-mondtam halkan nevetve miközben újra az arcára néztem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
MINDAUGAS HALE
hunter;;
hunter;;


Hozzászólások száma : 14
Join date : 2012. Jul. 31.
Age : 24

TémanyitásTéma: Re: KÖNYVTÁR    Szomb. Szept. 01, 2012 2:08 am

MINDAUGAS HALE írta:


to my dearest

Azt hiszem megkönnyebbültem, mikor visszacsókolt, vagy valami nagyon hasonlót érezhettem. Ugyanakkor felbátorodtam, és egy másodpercre tényleg azt hittem nincsen lehetetlen. Már ezer és egyszer piszkálta a hajamat, amit mindig szerettem, de most más volt. Furcsa, de nem rossz. Gyors csók volt és inkább arra koncentráltam, hogy kifejezzem magam, mintsem, hogy szenvedélyesen csókoljam.
Nevetnem kellett, ahogy elbújt a haja mögé. Láttam már Ginny-t szerelmesnek, és ő is látott engem, de sosem voltunk még csak hasonló helyzetben sem, ami nem mondanám, hogy egyszerűbbé tette a dolgom. Legalább egyvalamiben biztos lehettem, ha nem is történik semmi más, a barátságunk megmarad.
Nem válaszoltam csak nevettem. Nem akartam megígérni vagy kérdezni semmit. Annyit akartam, hogy ott legyen velem, egyszerűen, túl sok gondolkodás nélkül. Előrenyúltam, hogy megfogjam a kezét.
"Nem" ráztam meg a fejem, és valahogy nem tudtam elképzelni, hogy mi lesz, de már nem is akartam tervezni, csak élni a pillanatnak.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
GINTARRÉ PARKER
student;;
student;;


Hozzászólások száma : 19
Join date : 2012. Aug. 05.

TémanyitásTéma: Re: KÖNYVTÁR    Szomb. Szept. 01, 2012 9:25 am


Minde
my little prince

Nem tudom, hogy ennek mi lesz a vége. Félek egy kicsit. Ha kidob akkor biztos hogy nem lesz utána a legjobb barátom. Soha nem tudtam senkivel jóba maradni szakítás után. Nem tudom hogy Ő erről hogyan gondolkodik bár ha megérzéseim nem csalnak akkor ő számít a szakítás utáni barátságra már ha szakítunk. Bár szerintem nem én vagyok az a lány akit Mr. Hale elvenne feleségül. Az a lány sokkal tökéletesebb lesz mint én. Bármi is lesz mostmár nincs visszaút. Nem tette volna kockára a barátságunkat ha nem akarna valami komolyabb dolgot. Legalábbis remélem.
Amikor válaszként csak felnevetett egy pillantra megállt a szívem és lefagyott a mosoly az arcomról de amikor a kezemért nyúlt és kinyögte azt az egy szót újra megjelent a mosoly az arcomon.

-Ennek szívből örülök...-mondtam megkönnyebbülve és kipillantottam az ablakon. Eddig a pillanatig mi voltunk azok akik az iskolában megtestesítették a fiú-lány barátságot bár a barátnőim már régóta mondták, hogy össze kellene jönnöm vele merthogy milyen iszonyat helyes. Ezt az egy dolgot viszont soha nem tagadtam. Minde a leghelyesbb fiú akit ismerek. Szorosan mögötte Becks következik és megy tovább a lista bár pillanatnyi helyzetem miatt egyik sem méltó említésre hiszen a mai nap folyamán mindkét Hale fiú valamilyen módon próbált közelebb kerülni hozzám csak az egyiknek sikerült is.
Szegény Becks. Egy kicsit talán sajnálom. Szerintem csalódott lesz mert ezek után elég esélytelen hogy adjak neki lehetséget arra, hogy ismét közelebb kerüljön hozzám. Nem akarok bajt. Nem akarom hogy közölnöm kelljen Minde-l hogy megcsaltam az öccsével. Ez az a dolog ami soha nem fordulhat elő. Soha. Szóval szerintem valamilyen módon el kell zárkóznom az ifjabbik Hale fiútól ami igazából nem is olyan lehetetlen mivel nem vagyok osztűlytársak csak évfolyamtársak és még csak nem is a szobatársam szóval itt végképp nem lehet probléma. Szerintem meg tudom majd oldani, ha egyáltalán próbálkozni fog.
Ezt a dolgot meg kipróbáljuk. Lehet hogy átkozni fogom még magamat azért amit ma megengedtem neki de olyan régóta vágytam már erre és olyan sokszor gondoltam már rá, hogy szinte fáj végigszámolni.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
MINDAUGAS HALE
hunter;;
hunter;;


Hozzászólások száma : 14
Join date : 2012. Jul. 31.
Age : 24

TémanyitásTéma: Re: KÖNYVTÁR    Hétf. Szept. 03, 2012 9:01 am

MINDAUGAS HALE írta:
MINDAUGAS HALE írta:


to my dearest

Régen, amikor kicsik voltunk mindig olyan könnyű volt Ginny arcából olvasni. Csak belenéztem a szemeibe és mindig tudtam, ha valami hülyeségre készült. És általában mindig azt csináltam, amit egy rendes bátyjának tennie kell ilyen esetekben... Vigyorogva végignéztem aztán kihúztam a seggét a szarból. Pont, mint mikor leugrott a hídról is.
Azzal mindig is tisztában voltam, hogy nem sok félelemérzet szorult belé, de nem hittem, hogy tényleg leugrik. Basszus, az még nekem is durva lett volna, pedig egy "kissé" túlélésre lettem nevelve. Ő leugrott, én meg azt hittem, hogy meghalt. Senkinek nem kívánom azt a másfél percet, amit akkor átéltem. Nem tudtam, hogy él-e, nem láttam, és átfutott az agyamon, hogy nem tudok nélküle élni. Nem csak, mint barát, de mint lány nélkül se. Valahogy kellett az a kis idő, még halottnak hittem, hogy rájöjjek, nem létezik fiú-lány barátság, legalábbis az én részemről nem.
Soha életemben nem éreztem nagyobb megkönnyebbülést, mint mikor kinyitotta a szemeit. Le akartam ordítani, kiabálni vele, szemrebbenés nélkül lehordani a sárga földig, hogy hogyan lehet ilyen buta. De nem csináltam semmit, egyszerűen örültem, hogy él, és nem lett semmi maradandó baja. A második gondolatom az volt, hogy meg akarom csókolni.
Azt hiszem egy kibaszott gyáva féreg vagyok, ahogy a szeretett öcsém mindig is jellemzett, de még ha csigatempóban is, de eljutottam odáig, hogy engem nem érdekel, most már tudnia kell mi van. Kockára tettem a barátságunkat, és egy cseppet sem bántam meg. Jobb, ha szakít velem két hét után, mintha egész életemben azon őrlődtem volna, hogy mi lett volna ha...
Közel hajoltam az arcához, pont mintha újból meg akarnám csókolni, de helyette csak kaján vigyorral a képemen belesuttogtam az ajkaiba.
"Hallom Becks rádmászott." Az öcsém mindig az a típus volt, akiért bomlanak a nők, és ki is használja. Én meg mindig az, amelyik olyan idegesítően romantikus tud lenni, ha rájön az ötperc, aztán meg idegesítően arrogáns és idióta. De nem bántam, valószínűleg nem is kellenének azok a lányok, akik behódolnak egy szép mosolynak és szétteszik a lábukat. Ami azt illeti most nem is kell más, csak Ginny.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTéma: Re: KÖNYVTÁR    Today at 3:21 pm

Vissza az elejére Go down
 
KÖNYVTÁR
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Cross Academy  :: THE SHOW MUST GO ON :: CROSS AKADÉMIA-
Ugrás: