ESTHER FLEMMING
pureblood;;
Hozzászólások száma : 41
Join date : 2012. Jul. 26.
Age : 32
 | | Tárgy: Eldugott Zug Hétf. Dec. 17, 2012 8:49 am | |
| | |
|
CAROLINE WELLINGTON
pureblood;;
Hozzászólások száma : 5
Join date : 2012. Dec. 11.
Age : 31
Tartózkodási hely : Cross Academy
| | Tárgy: Re: Eldugott Zug Kedd Dec. 18, 2012 6:33 am | |
|  Melanie & Caroline
Éppen elégé későre járt az idő ahhoz, hogy a diákok, már mint az emberi része, visszatérjenek a hálószobáikba, mi pedig vámpírok birtokba vegyük az akadémiát. Eleinte eléggé frusztrált ez az egész különválasztós dolog, de mostanra már azt hiszem elég jól belerázódtam a dolgokba.
De mind ezeket a gondolatmorzsákat félretéve, összeszedtem a dolgaimat, amikre szükségem lesz, és elindultam a suli főépületének irányába. Talán a lelkem mélyén éreztem, hogy valami nem egészen úgy fog történni, ahogy annak történnie kell. Így nem a jól megszokott biztonságos utat választottam, hanem a kissé rizikósabb, emberdiákokkal teli másik utat. Ekkor még nem sejthettem, hogy milyen galibába is fogok keveredni.
Már éppen kezdtem hozzászokni, hogy a diákok túlnyomó része engem bámul és néha össze-össze súgnak rólam, amikor is meghallottam valami egészen mást. Egy oda teljes mértékig nem illő hangot. Egy normál körülményekhez képest túlságosan is szapora szívverést.
- Mi a ....? - kezdtem be a kérdésembe, miközben elindultam a hangok irányába.
Nem kellett túl sokat gyalogolnom, hogy elérjem azt a helyet amit sokan csak egy egy rövidke együttlétre szoktak kihasználni. Hát ízlések és pofonok. Gyorsan megkerültem a még utamban lévő, magasan ívelő sövényt, és akkor megpillantottam őket.
Ott állt egy aprócska törékeny kislány és vele szemben az a nagy mamlasz. Aki nagyon remélem, hogy nem éppen arra készül amire gondolok. Mert akkor nagy bajban vagyunk mindannyian. A lány azért mert talán éppen a halálos ítéletével néz szembe, Conor azért, mert a tettei súlyos következményeket vonhatnak maguk után, én pedig... hát egyszerűen csak azért amiért beleavatkozom a dolgokba és bármit is felfedhetek a titkokból. De mit tehetnék? Nem hagyhatom, hogy baja essen annak a szegény leányzónak.
Így aztán vettem egy nagy levegőt, közelebb sétáltam hozzájuk, majd csípőre tett kézzel beszélni kezdtem.
- Nocsak, nocsak. Ti meg mit csináltok itt, édes kettesben? - néztem rájuk konok arcvonásokkal.
Nem tudtam mi lesz a következménye annak, hogy beleütöm az orrom egy másik vámpír dolgaiba, de vessen magára.
- Amúgy meg, Conor! Neked nem órán kellene már lenned? - fűtöttem tovább a tüzet, amire hamar választ is kaptam.
- Törődj a magad dolgával szöszi! - csattant fel dühöngve az előttem álló srác.
Ezt nem hagyhattam szó nélkül. Túl magas labda volt ahhoz, hogy csak úgy hagyjam elmenni és ne csapjam le.
- Tudod, én szívesen megtenném. De az a helyzet, hogy túlságosan is sokszor botlom beléd mostanában. Pláne olyankor mikor éppen valami hülyeségre készülsz. - vágtam hozzá a kicsit sem visszafogott szavaimat.
A köztünk kialakuló párbeszédben szinte lehetet látnni a düh és a harag szikráit ami belőle áradt felém, de nem tehettem mást. Az ártatlanokat meg kell védeni, még akkor is ha ezzel egyidejűleg magamra vonom egy fajtársam ellenszenvét is.
- Menj a pokolba szőkeség. Ott talán vevők lesznek rád, most pedig hagyd, hogy befejezzem amit elkezdtem. - vágta hozzám a szavait fellengzősen.
Na ez már tényleg sok a jóból. Most már személyes ügynek tekintem a dolgot és nem csak a lány megmentése lesz a célom.
- Most azonnal engedd el a lányt, aztán tünés órára, még mielőtt nagy bajba kerülsz. - közöltem vele a tények állását, de úgy tűnt, nem ért a szép szóból.
- Ne kelljen még egyszer szólnom! - mondtam egyre dühösebben.
- Húzz a búsba, hülye liba. - csattant fel és rám villantotta hegyes szemfogait, de remélhetőleg a lány nem vette észre.
Bár ha észrevette, ha nem akkor is lebuktunk. Szóval most már mindegy. Így aztán nagy levegőt vettem és hagy szóljon a buli. bevetettem az erőmet, a különleges tehetségemet, és segítségül hívtam a földet és annak minden részét és tartalmát. Egy aprócska legyintéssel, Conor a mellette álló fa vastag és erős gyökereinek fogságába esett, ahonnét még ő sem tud szabadulni.
- Miért van az, hogy a pasik sosem értenek a szép szóból? Mennyivel egyszerűbb lenne, ha nem kellene mindíg ilyen eszközökhöz folyamodnom. Most pedig, szépen fogodmagad, szépen elsétálsz, és mint ha ez az egész meg sem történt volna, besétálsz órára és folytatod a begszokott kis gügye hétköznapjaidat. Világos voltam? - néztem rá makacs és haragos tekintettel. Aztán, hogy most ennek hatására, vagy csak azért mert rádöbbent, hogy igazam van és hülyeségre készült, miután elengedtem, fogta magát és elviharzott, de azért még hozzáfűzott egy nem túl szép mondatot az iménti tettemhez.
Na ezzel is készen vagyunk. Azt hiszem a heti jócselekedet listámonh kipipálhatom az ártatlanok védelmét. Bár ami azt illeti lehet, hogy rögtön az életmentést is, mert a lányka nem nézett ki valami fényesen. Így odasétáltam hozzá, és érdeklődve, kedvesen, mosolygósan kezdtem el beszélni hozzá.
- Minden oké? Nem történt semmi bajod? - nézem mélyen a szemeibe, hátha rájövök mennyit is fogott fel az imént látott és átélt dolgokból. | |
|
