→ tonight we are young.
So let's set the world on fire We can burn brighter Than the sun Now I know that I'm not All that you got I guess that I I just thought maybe we could find new ways to fall apart
But our friends are back So let's raise a cup Cause I found someone to carry me home ---------------------------------------------------------------
Bevallom őszintén, sosem voltam egy szentfazék. Nem segítettem át az idős néniket az úttesten, nem dobtam vissza a labdát és hajlamos vagyok elvetni a sulykot, akármiről is van szó. Az csak szerencse, hogy jó sportoló vagyok meg valamicskét értelmes is: ezért választottak ki arra, hogy őrző legyek. Most is az lenne a dolgom, hogy járőrözzek, de… túlságosan utálom a biológia tanárnőt és túlságosan kalandvágyó vagyok.
Ilyenkor senki nem járkál nagyon a folyosókon rajtam meg a társamon kívül. Vagyis járkálna, ha a társam itt lenne. Alex Ambrose Kreuk-ot azonban nem olyan fából faragták, hogy egyedül unatkozzon. Kérem, én társas lény vagyok! A ma esti alkalmi bűntársam Ches.
Az a Ches, aki az egyik legjobb haverom volt, amíg nappalis volt, és ezen most sem akarok változtatni. Nem kellett kétszer mondani, hogy segítségemre legyen ezekben a sötét időkben, amikor csak úgy büntetőfeladatot ad az embernek az a boszorkány. Biztos azt gondolod, hogy totál idióta vagyok… őrzőként betörök egy szertárba egy vámpírral. Így mondjuk egy kicsit tényleg bizarrnak tűnik, de semmi vész, teljesen ura vagyok a helyzetnek. Igen, akkor is ezt mondtam, amikor év elején rajtakapott a barátnőm egy másik csajjal a női mosdóban… a volt barátnőm. Chestől pedig nem félek. Kaptam kiképzést arra, ha egy vámpír megtámad, azonban még nem nagyon volt rá alkalom, hogy ezt kamatoztassam is. Nem mintha nagy álmom lenne, nekem speciel nagyon szimpatikusak az esti tagozatosok. Ezúttal kifejezetten örülök, hogy őrző vagyok – nem mindig olyan mókás a dolog, kevés alvással jár.
- Tutira nem jön senki? – szinte tátogok, alig jön ki hang a számon, ahogy Chesre pillantva megszólalok. Az ajtó előtt állunk, és én csak a tücskök éjjeli ciripelését hallom. A hátizsákomban néha-néha összekoccannak a festékszórós kannák. Az utóbbi hang hamarabb késztet csibészes mosolyra, mint az előző. A beleegyező választ megvárom, majd magabiztosan, meg persze minél halkabban benyitok.
Orromat megcsapja a szertárak jellegzetes szaga. Penész és állott levegő mennyei kombinációja keveredik. Por és piszok mindenütt. Az elénk táruló helyiségben a polcokon teljesen rendszertelenül sorakoznak az üvegcsék, a formaldehidben úszkáló cápaembriók és halak, a kitömött állatok és különféle növények bemutatódarabjai.
- Mondom, hogy teljesen beteg ez a nő – undorodva veszem szemügyre az egyik tintahalat, majd megfogom az üveget és Ches felé közelítek. – Megkóstolod?