földszinti mosdók

Szándékosan keveredtem a földszinten elhelyezett női mosdók egyikébe. A fordított univerzumomnak hála, mindenféle szégyenlős pír nélkül tehetek ilyesmit. És éppen ezért már tizenkét éves koromban megoldódott a lány WC-ket övező hatalmas misztérium. Persze rengetegszer kevert botrányba, hogy ne ma pasikhoz szegődtem, de ugyan. Egy idő után megszokják, sőt egy-két hölgyeménynek még tetszik is a dolog, szóval sokszor fordult már elő, hogy jól jöttem ki a helyzetből.
Kezet mostam és belebámultam a tükörbe. Nem festesz túl jól öregem. Voltál már jobb bőrben is. A bőröm krétafehér, élesen kirajzolódnak rajta a színes, vagy épp fekete-fehér tetoválások. Tömve vagyok velük, testem ékességei, ha ki kell valamit emelnem, hogy mi az amit imádok magam, hát akkor ezeket a kis pajtásokat mondom. A szemeim alatt sötét karikák, babakék íriszeim körül az álmatlanságtól kivörösödött fehérje. Szexi. Nincs is vonzóbb egy sörszagú, másnapos arcú, kiéhezett pacáknál.
Ledörgöltem a trutyit a karomról, és megvakarásztam a hetes borostámat. Háztartástan? Az év vicce. Mégis azonnal felvettem. Miért? Mert a nők. Igen, nők. Rengeteg lány, és csaknem egyedül vagyok kan. Persze a kicsi Ronald is itt van, de ő aztán nem vetélytárs. Alacsony, egérfrizurájú, szemüveges, nyúlszájú törpe. De vámpír, és az órák alatt majdnem haverrá lépett elő. Készséggel falaz valahányszor eltűnök óráról. Cserébe én meg...randit szervezek meg neki, a hőn áhított nővel. Akibe már olyan nagyon, évek óta repes a szíve. Nem csoda. Az a nő... csak egyszer mondana igent.
Óra előtt és közben még simán elflörtölgetünk, de utána bevethetek bármit, mégsem sikerül ágyba invitálni.
Még húsz perc van a csöngetésig, de nem fogok visszamenni a terembe. Hátamat a falnak vetve lecsúsztam a földre, és kényelmesen, törökülésbe helyezkedve rágyújtottam. Az, hogy felrobbant a pitém valahogy...leölte az érdeklődésemet a gasztronómiával kapcsolatban. Pedig nem kevertem bele semmi különöset. Egy fél liter skót whiskyt viszont belelöttyintettem a tésztába. Csak hogy feldobjam a hangulatot kicsit.
Fél kézzel elkezdtem kiszedegetni a félig megsült tésztát a tincseim közül, de a nagy része makacsul beleragadt talán bele is száradt, így ezt csak samponnal fogom tudni majd kigyaszálni, szóval ezt hagytam is a fenébe-
A léptek zajára viszont felkaptam a fejem. Ahogy közeledtek, elvigyorodtam. Tudtam, hogy be fognak nyitni, azt is tudtam, hogy ebben az iskolában, nagy általánosságban nem fogadja kitörő lelkesedés a jelenlétemet. Persze mit is várok. A sok sznob csitri sikítozva veszi tudomásul a nagy zombiszerű figurát a sarokban, aki perverz vigyorral a pofáján ráérősen cigizik. Nem is értem miért kell ennyire ráparázni.
Kíváncsian fordítottam az ajtó felé a fejem, és legnagyobb meglepetésemre maga Esther lépett be rajta. A perverz vigyor még szélesebb lett, akkora, hogy ha akartam volna sem tudtam volna elrejteni.
- Szia Cica.- intettem neki lazán- Nem bírtad a társaságom nélkül hm?- röhögtem fel halkan, és közben tapintatlanul végigmértem az alakját.

Fáradtan sóhajtva nyújtottam ki a lábaim. Sajnos semmi nem tudott felpörgetni, és elérni, hogy kedvet érezzek magamban a mai naphoz. Vagy estéhez. Az órákhoz. Az élethez. Igen, egyáltalán nincs jó kedvem, ezt könnyű kitalálni. Már csak ha azt nézzük, hogy Ronaldot is képes voltam belelökni a bejáratnál sorakozó szemetesek egyikébe. Direkt. Száz százalékig szándékos volt, mégis azt mondtam szerencsétlen srácnak, hogy véletlen volt. Hogy nem figyeltem, és azt hittem, hogy egy másik lúzer az. Nem, amúgy tényleg nem állok a kocka-kínzó hírében, de sajnos van egy olyan jellemhibám, amit nem tudok...nem is akarok kiküszöbölni. Szóval ha rossz kedvem van, akkor azt másokon töltöm ki. Ha nekem szar legyen nekik is az, ez persze nem segít, de valamivel mégis jobban érzem magam. Kegyetlen az élet én is az vagyok. Bár ez az elkényeztetett ficsúr hozzáállás néha engem is elborzaszt, és úgy ahogy helyrepofoz, de most valahogy még ez sem sietett segítségemre. Azonban felhagytam Ronald kínzásával és inkább magamban füstölögtem tovább.
Hangulatomon maga Esther sem dobott túl sokat. Viszont azt sikerült elérnie, hogy ne legyen annyira nyilvánvaló. Az ábrázatomról is eltűnt az a kivert kutya arckifejezés, szóval kevésbé nyújtottam nyomorúságos képet. Nem ez nem a szerelem ereje. Nem vagyok belezúgva. Nero Flammer sosem szerelmes, sosincs barátnője, sőt semmilyen hosszútávú kapcsolata. A szex- haverságon kívül. De ez nem számít kapcsolatnak igaz?
- Édes?- vontam fel a szemöldököm.- Szóval az édesed vagyok.- vigyorodtam el.- De ha szereted az idétlen szerelmes beceneveket, hát szíved joga. Ez is egy lépcsőfok a "Tökéletes párkapcsolat kézikönyve" szerint.- röhögtem el magam hangosan. Amíg mosakodott, és rendbe szedte magát, leplezetlen kaján vigyorral mértem fel a hátsó felét is. Hát igen... Ronald jól választott.
Az nem is kérdés, hogy mióta ismerjük egymást minden alkalmat megragadtam, hogy bepróbálkozzak nála. Sajnos eddig eredménytelenül de ami késik, nem múlik. Egy évem van, azt ki is fogom használni. Azonban ha nemet mond...hát nem vágom földhöz magam, de mindenre van megoldás.
- Oh ne is mond. Álmatlanul forgolódtam, csakis miattad.- csóváltam meg a fejem szomorúan, de a hangomból ömlött a gúny. Persze nem a rosszindulatú fajta, csak éppen annyi, hogy érezze nem gondoltam komolyan. Félredöntött fejjel bámultam fel az arcába, aztán elnyomtam a csikket a csempén.
- Nem ülsz le? - paskoltam meg a combom jelezve, hogy bármikor a rendelkezésére bocsájtom magam. Hogy felfázzon a hideg kövön? Ugyan már. Engem úriembernek neveltek.

Nem szívesen mondom ezt, de...áh ugyan ki a fenét akarok becsapni, valahányszor betévedek órára, elkap az a bizsergető és alig leküzdhető érzés, ami minduntalan nekem szegezi a kérdést: és ma ugyan mi a fenéért keltél ki az ágyadból? Nem tudok rá válaszolni. Mind az egészséges életösztön, mind pedig a józan ész azt parancsolja, hogy másszak vissza a szobámba durmolni. Nem is értem minek dacolok én ezekkel a felsőbb erőkkel. Semmi, de semmi haszna, foganatja, értelme nincs annak hogy most itt vagyok. Mondjuk az azért nem mindegy hol alszik az ember. Otthon a puha ágyban, vagy itt, a földi pokolban a padban.
Félredöntött fejjel, kedvtelve méregettem Esther testét. Nos. Mit mondjak? Tudtam, hogy tudja, hogy bámulom. Azt is tudtam, hogy élvezi a figyelmemet, és igen, azzal is tisztában voltam, hogy egy jó darabig még mindig visszautasítás lesz az osztályrészem. Álnok nőszemély.
- A fene talán nem. De hidd el nem kötne rossz üzletet aki hajlandó lenne rá. Igazán hálás feladat velem párkapcsolatban élni - gondolkodtam hangosan, félredöntött fejjel, a plafont fürkészve. Igaz még sosem próbáltam, de biztos menne. Én vagyok a tökéletes pasas, minden nő álma. Viszont egy jó darabig nem kötik be a fejem. Hajlamos vagyok eltunyulni, és igen bevallom, én leszek az eszményi papucs figura az életedben.
- Tudtam, hogy nem tudsz ellenállni nekem.- vigyorogva karoltam át fél kézzel a derekát, és a másik szabad kezemmel megpróbáltam a farzsebemből előhalászni a cigis dobozt meg az öngyújtót. Macerás meló volt, de sikerült. Egy szálat a számba dugtam, de még nem gyújtottam meg, úgy dugtam az orra alá a többit.- Kérsz?- őszintén már nem nagyon emlékszem rá mit mondott legutóbb. Láttam már dohányozni, de rengetegszer kapta ki a cigit a számból arra hivatkozva, hogy bizony ez káros. De ezt az egy szálat védelmezni fogom.
- Oh, sok minden mást is mondtak nekem.- röhögtem fel, és szórakozottan végigsimítottam az oldalán. - Talán te is mondanád. - jegyeztem meg csendesen a füléhez hajolva, miközben eltűrtem a haját, hogy csak az egyik vállára omoljanak a tincsek. Igencsak zavart, hogy nem látok sokat az arcából, tenni kell ellene.
- Nincs bajom.- válaszoltam tömören a kérdésére, és megsimítottam a borostámat, ott ahol megcsipkedte az arcomat.- Vagy ha mégis lenne, nem hiszem, hogy azt itt és most kéne megvitatnunk.- vontam vállat egykedvűen, és sóhajtva hátradőltem, hátamat a hideg csempének támasztottam.
- Na de mesélj. Mi jó történt amíg nem találkoztunk? -kérdeztem vigyorogva és végre meggyújtottam a cigit, a füstöt pedig felfelé, a plafon felé fújtam ki, hátha zavarja vagy valami. Az persze eszembe sem jutott, hogy talán nem most kéne az égő cigivel az arca mellett szórakoznom, de hát na. Hülye vagyok, sokan mondták.